Filmoholic

Igazi királyság

2022. június 29. 13:25 - Priscsepa András

Elvis kritika

fs-mu7quaaa_wgl.jpg

A múlt évszázad legendás zenei előadói és énekesei egytől egyig olyan izgalmas és nem mindennapi életúttal rendelkeznek, amelyeknek vitán felül a filmvásznon a helyük. A történetük már alapból olyan érdekes, hogy nehéz elrontani, a filmes anyagi és kritikai siker ennek köszönhetően pedig már előre borítékolható, akármilyen szemszögből is követjük végig a karrier útjukat. Kétféle verziója van az ilyen filmeknek, az egyik amikor a főszereplő jelleme van a középpontba helyezve és egy drámai szemszögből láthatjuk az ő karakterfejlődését vagy torzulását, ennek köszönhetően pedig egy erkölcsi mondanivalót is kapunk a történettől, erre a legjobb példa a Nyughatatlan, amely Johnny Cash életét követi nyomon. A másik verzió, amikor a történet súlya és a főszereplő jelleme a háttérbe van szorítva, a hangsúly pedig a zene hangerején és a nagy showműsoron van, ahogy ezt láthattuk a Bohém Rapszódiában

Egyik megközelítéssel sincsen baj, mindkettőből ki lehet hozni egy tartalmas és izgalmas filmet, az Elvis Presley életéről készült film viszont különösen sok kérdést vetett fel ezzel kapcsolatban, hogy milyen aspektusból láthatjuk a történetét, hiszen ha van előadó, akire egy gigantikus filmes showműsort fel lehet húzni történet és mondanivaló nélkül akkor az ő. A dolgot még csak tetézte, hogy Baz Luhrmann rendezte a filmet, aki inkább a színes látványvilágra szokta helyezni a hangsúlyt, de ez esetben mégis csak a "Király" történetéről beszélünk, akinek a megjelenése  már alapból van olyan hatásos, hogy egy élvezhető két és fél órát ki lehessen hozni az életéből, akármilyen egysíkú is az.

A történet az összes lényeges állomását bemutatja az életének. Betekinést nyerhetünk a szüleihez való viszonyába, feleségével, Priscillával való kapcsolatába és a rengeteg akadályba, amelyek bármikor megbuktathatták volna a karrierjét, illetve a menedzsere Tom Parker megkérdőjelezhető személyisége is nagy hangsúlyt kap. Összességében egy klasszikus életrajzi filmről van szó az Elvis esetében.

ab2aeca1ea9a064ca9621fa455a7a7cb.jpgA legföbb dilemma, hogy a film a Nyughatatlan, vagy a Bohém Rapszódia féle történet mesélést követi. A válasz, hogy inkább az utóbbiét, viszont ez minőségben egyáltalán nem billenti a negatív irányba az összképet. A Bohém Rapszódia szerintem középszerű volt, amely sokszor hiteltelen és sok újat nem tudtunk meg Freddie Mercuryról, az Elvis viszont még ezzel együtt is egy elképesztő élmény lett. A film az 50-es és 60-as évek hangulatát zseniálisan idézi meg és Baz Luhrmann-ra jellemzően színes és csilivili a látványvilága, a történet pedig Martin Scorsese stílusához hasonlóan folyamatosan pörög. Szól a korhú zene és a háttérben Tom Parker karaktere narrálja az eseményeket ez pedig egy olyan intenzitást ad, aminek hála a film egyszer sem válik unalmassá, azoknak különösen nagy élmény akik nem ismerik Elvis Presley életútját és zenéit.

A remek hangulat és pörgés mellett a film legnagyobb ütőkártyája az Austin Buttler alaktása. Ennek a srácnak minden egyes mozzanata sugározza magából az Elvisséget Rami Malek-hez hasonló színvonalon aki annak idején Freddie Mercuryt alakította. Amit letett az asztalra az a színészkedésnek már az a szintje, amikor nem csak eljátszik egy bizonyos karaktert, hanem ő maga válik azzá és nem tudsz különbséget tenni az eredeti figura és a színész között. Eddig a filmig ő egy teljesen ismeretlen színész volt, de remélhetőleg nem csak ezzel az egy filmmel robbantott hatalmasat, hanem hallunk még felőle a jövőben.

288870.jpg

tom-hanks-baz-luhrmanns-elvis-1645175925.jpgTom Hankset is üdítő volt látni ebben negatív karakterben, különösen azért mert az egész karrierje során ő kizárólag a szimpatikus jó fiút alakította és őszintén szólva ez már kicsit unalmas és sok volt tőle, de itt bebizonyítja, hogy ilyet is tud. A kampós orral és tokával való elmaszkírozás is rengeteget dobott rajta és maga a karakter íve is nagyon érdekes. A film már az elején ellövi, hogy valószínűsíthetően Tom Parker a felelős Elvis haláláért amiért folyamatosan dolgoztatta, a játékidő során pedig nem kicsit válik undorítóvá a tenyérbemászó stílusa, ennek ellenére mégse ő lesz a film végleges főgonosza. A túlhajtottságot és a folyamatos gyógyszer használatot a nézők hihetetlenül nagy rajongása váltotta ki, ami rengeteg fellépést igényelt, ez által pedig végsőroron a szeretet az ami végzett bele. Bármennyire is hangzik ez nyálasan, valahol igaz, hogy az eltúlzott szeretet ilyen irányba is el tud menni és halálos végkifejletet okozhat egy ember életében.

e8map5axsamuzp-.jpgParker karaktere mellett maga az Elvis stílus is kap egy kis megkérdőjelezhetőséget, hiszen a táncáról már a karrierje elején lerí, hogy a Bluest koppintotta, abban a korszakban ez pedig különösen szerencsétlen volt, hogy egy fehér sármőr mozgása a feketékére hajaz, ennek ellenére később mégis a világ legsikeresebb énekese lett. Ebből is látszik, hogy bármit is akar alkotni az ember, nem muszáj teljesen eredetinek lennie, elég az ha egy meglévő stílust a saját maga érzései és gondolatai által közvetít. 

Rengeteg impulzust kapunk a remek színészi alakításoktól kezdve, a hangulaton át a megható végkifejletig, mégis ennek ellenére az Elvis magát a személyiséget nem mutatja be túlságosan mélyen. Láthatjuk, hogy a film során gyógyszerfüggő lett, de a film ezt csak érintőlegesen kezeli, ugyanúgy ahogy a Priscillával való házasságát is, pedig ezek lényeges pontok lettek volna ahhoz, hogy több oldalát meg tudjuk ismerni Elvisnek, egy két és fél órás filmbe ez legalábbis belefért volna. 

Összességében a főszereplő felületessége egyáltalán nem billenti a negatív irányba az Elvist, hiszen egy nagyon szórakoztató film. Már az önmaga egy óriási élmény, hogy a zenéi és a koncertei nagyfásznon mennyire hatásosak és a film után arra bírhatja a nézőt, hogy Elvis zenéket hallgasson. Moziban mindenképpen de otthon nézve is egy remek alkotás.

 

Értékelés: 75%

 

Kinek ajánlott:

  • Életrajzi filmek kedvelőinek
  • Elvis rajongóknak.
  • Akik nagyra értékelik a zenés show műsorok látványos megjelenítését a filmvásznon.

 

Kinek nem:

  • Akik egy Rocketman, vagy Nyughatatlan mélységű filmre számítanak
  • Akik csak és kizárólag Elvis karakterében, személyes drámájában akarnak elmélyülni

 

 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmoholic.blog.hu/api/trackback/id/tr4617866939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása