Iskolát elvégezni, munkát keresni, megházasodni, családot alapítani, házat venni majd végül nyugalomban a szeretteiddel megöregedni a legelfogadottabb norma a mai világban. Egyszerű és biztonságos életfelfogás, ami által az emberek probléma mentesen élnek le egy boldog életet, emellett pedig becsületesen járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez. Amerikában ezt az eszmét az amerikai álomként hirdetik, ami szerint kemény munkával a saját erejéből mindenki képes jobbá tenni az életét, ezzel pedig különlegessé válni. Az átlagemberek felfogása szerint a család és a jövedelmező munka, amiért megdolgoztál valóban egy különleges dolog, azonban ez nem mindig van így. Az amerikai álom ugyanis sok szempontból egy felsőbb hatalmak által propagált dolog, amit azért hirdetnek, hogy az emberek a kemény munkájukkal felerősítsék a gazdaságot és az országot, amiben élnek, ezzel a tendenciával viszont az emberek nem különlegessé válnak, hanem középszerűvé. Mivel szinte mindenki ugyanolyan átlag munkát végez és ugyanúgy kertes házban lakik a családjával, nagyrészük észre sem veszi, hogy amit csinál az egy automatizált, unalmas és nyomorúságos élet, ami áldás helyett csapdává is válhat.

Az amerikai középosztálynak az életével és az amerikai álomnak a hitelességével rengeteget foglalkozik Sam Mendes filmrendező, aki az 1999-ben megjelent Amerikai Szépséggel és a 2008-as Szabadság útjaival a valaha készített leghitelesebb filmet készítette el ebben a témában. A filmes karrierje előtti életében minden bizonnyal egy amerikai kertvárosban élhetett, amiről valószínűleg nincsenek jó emlékei, hiszen a két filmben konkrét és húsbavágó állásfoglalást tesz. Az Amerikai Szépség amellett, hogy nincs túl jó véleménnyel az amerikai álomról, összességében egy optimista életszemléletet is közvetít, a Szabadság útjai viszont abszolút pesszimista és szomorú. Az előbbi, a megjelenését követően hatalmas siker volt, rengeteg Oscar díjat, valamint kritikai és nézői elismerést aratott, amit nagyrészt a pozitivitásának köszönhet, az utóbbi azonban korántsem lett akkora kultfilm. Ez szinte érthetetlen, hiszen mondanivalóját tekintve van olyan fontos film, mint az Amerikai Szépség, és minőségben is majdnem megüti ugyanazt a szintet, igaz a komolysága miatt kicsit kevésbe nézőbarát.

A történet Frank és April Wheeler házasságát és kertvárosi életét követi nyomon. A közös életük során mindig is igyekeztek elkerülni, hogy középszerűvé váljanak, mint a legtöbb amerikai polgár, azonban szép lassan ez mégis bekövetkezni látszik. April a színészi karrierjét elbukja és átlagos háziasszonnyá válik, Frank pedig évek óta ugyanazt a lélekölő ügynöki munkát végzi, amiből lassan kezd kiégni, ezek által pedig egymástól is kezdenek elhidegülni és rengeteget veszekednek. Valahogy többre vágynak, mint ketten, mint átlag életet élni. April ezek után egy merész tervel próbálja feléleszteni az életüket, ezentúl Párizsban fognak lakni, ahol April fog dolgozni, Frank pedig kitalálja, hogy mi az a munka, amit mindig is szeretett volna csinálni. Ennek hatására mind a ketten életvidámabbak lesznek és hatalmas lelkesedéssel készülnek a közös Párizsi életre, azonban bizonyos dolgok hamar keresztül húzzák a számításaikat. Frank kap egy új állás ajánlatot, ami által sokkal több lenne a fizetése, ez által pedig kétségek kezdik gyötörni az új élettel kapcsolatban, úgy érzi maradniuk kellene és a stabilabb anyagi háttérre támaszkodni. April ezzel ellentétben viszont mindent megtenne, hogy kiszabaduljon a lekorlátolt életéből, ez pedig újra rengeteg vitát kezd szülni kettejük között. A karriert és a még nagyobb stabilitást válasszák-e, vagy a boldogabb és izgalmasabb életet? A Szabadság útjai főleg ezt feszegeti, hogy a két különböző életszemlélet milyen ellentéteket szülhet két ember között.

Ez a film elképesztően nyomasztó módon mutatja be a főszereplők vitáit jelenetről jelenetre, a történet végére pedig egy pokoli mélypontra érkezünk, ami éppen azért nagyon hatásos, mert úgy érezzük, hogy a látottak akár velünk is bármikor megtörténhetnek. Veszekedni gyakorlatilag az összes házaspár szokott, legtöbb esetben banális okok miatt, viszont a Szabadság útjai azt a szintjét mutatja be a vitáknak, ahol a pár a saját életüket kérdőjelezi meg. Mivel Frank a jobb karrierrel kezd el szimpatizálni, ez teljesen szembe megy April akaratával, ezért a nő egyenesen gyűlölni kezdi, hiszen az új és boldogabb Párizsi élettel neki akart elsősorban örömet. Ugyanakkor Frank is hasonlóan kezd Aprilhez viszonyulni, mert a stabilabb anyagi javakkal egy biztosabb jövőt tudna a családjának biztosítani, a nő pedig ennek ellenére is ellenséges marad. Az ellentétek miatt a film során mindkét karakter olyan fájdalmakat okoz a másiknak, ami elfogadhatatlan, ennek ellenére mégis megértjük őket és azonosulni is tudunk velük.

Az azonosuláshoz rengeteget hozzátesz Leonardo Dicaprio és Kate Winslet, akik zseniálisan játszanak. Dicaprio ismételten bebizonyítja, hogy ő generációjának egyik legtehetségesebb férfi színésze, Winslet azonban még nála is magasabb szintet hoz. April karkatere alapból is komplexebb, mint Franké, így sokkal nehezebb is volt életre kelteni, de ez toronymagasan sikerült. A két karakter működő kémiájához pedig egy nagyon érdekes adalékot nyújt, hogy a Titanic-ban ők szintén ők ketten játszották a főszereplőket. A Szabadság útjai így egy olyan alternatív sztorinak is felfogható, mintha a két szereplő túlélte volna a hajó katasztrófáját, majd letelepedtek volna Amerikába csak az élet korántsem jött be nekik annyira, mint számították.

Időnként feltűnik a filmben egy harmadik szereplő is, nevezetesen John Givings, akit Michael Shannon játszik. Az ő karaktere talán a legemlékezetesebb a főszereplők mellett, hiszen egy olyan figura, aki látszólag nem komplett és fura kirohanásai is vannak, a kertvárosi közegben azonban mégis ő a legértelmesebb. Korábban sokszor elektrosokkolták, amikor elmegyógyintézetben volt, így kicsit nehezebb lett a természete, az amerikai álomról és a középosztályról pedig egy nagyon lesúlytó véleménye van, éppen ezért szimpatizálni is kezd Wheelerékkel, amiért Párizsba akarnak költözni. Azonban miután ők úgy néz ki, hogy mégse utaznak el, Givings egyből az ellenszenvét mutatja ki, nézőként pedig úgy érezhetjük, hogy neki van igaza és Wheelerék az őrültek hozzá képest.

Frank és April legjobb barátai Kathryn és Shep Campbell hasonló karakterek, mint a főszereplőink. Ők is egy kiégett házaspár, akik szívük mélyén szintén bánják, hogy a középosztály szintjén ragadtak, épp ezért nagyon féltékenyek és összetörtek lesznek amikor megtudják, hogy Wheelerék Párizsba utaznak. Egészen addig meg voltak elégedve, amikor a barátaik is hasonlóan átlagos és nyomorúságos életet éltek, viszont amikor Wheelerék ki akarnak lépni belőle, az visszaigazolást is ad arra az életre és arra, hogy ha nem tesznek valamit, akkor az életük sosem lesz jobb.

Rengeteg különféle élethelyzet, szituáció és karakter jelenik meg ebben a filmben, amik félreérthetetlenül támasztják alá Sam Mendes véleményét az amerikai kertvárosi életről, ha pedig sikerül ezeket átérezni, az vitán felül beleég az ember tudatába. Az életszerűségéből az egy kicsit talán elvesz, hogy a dialógusok néha szájbarágósak és elütnek a valóságtól, hiszen a szereplők elég konkrét és tűéles életfilozófiákat beszélnek egymással, ami kissé valótlanná teszi a szituációkat. Összességében nem zavaróak ezek a jelenetek, csak feltűnő, hogy egy átlagember valószínűleg nem így beszélné meg a dolgokat a másikkal.

Mindent összevetve, a Szabadság útjai az Amerikai Szépséghez hasonló színvonalú és mondanivalójú alkotás, ami az egy meglehetősen átlagos dolgot képes iszonyat pokolian bemutatni. A főszereplők élethelyzetével nagyon könnyen lehet azonosulni, és éppen ezért annyira maradandó ez a film. Azt érezhetjük, hogy semmiképp nem akarunk hasonló színvonalon élni, annak ellenére, hogy az alapvető társadalmi normák szerint ez a legelfogadottabb megélhetési forma és talán ez a legrémisztőbb az egész mondanivalóban.

Értékelés: 90%

Kiknek ajánlott:

• Az Amerikai szépség kedvelőinek.
• Akik akarnak látni egy húsbavágó, őszinte drámát.

Kiknek nem ajánlott:

• Akik egy túlidealizált szerelmes filmre számítanak, mint a Titanic.
• Kiégett embereknek. Tovább rombolná a lelki állapotukat.