Rengeteg tudományos tény, kutatás és dokumentum film támasztja alá azt a tényt, hogy az ember és annak tevékenysége egy elkerülhetetlen világ végéhez vezet. A világ vége kicsit hatás vadász szó, de a Föld tény és való, hogy már egyre kevésbé fog elbírni 8 milliárd vagy annál több embert a jövőben, a globális felmelegedés meg fogja ölni az élővilágot, ez ellen pedig drasztikus lépéseket kéne tenni minél hamarabb. Ugyan pár forradalminak tűnő módszer már létezik arra, hogy ezeket elkerüljük, de a háborús tevékenységek a nem egyet értések és folyamatos szét húzások se javítanak sokat a helyzetünkön. Jelen állás szerint egyre nagyobb érvénye lesz annak a mondásnak, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. 

A poszt apokaliptikus filmek között a legtöbb katasztrófát is az emberek okozzák és nagyrészt a globális felmelegedéshez vagy az atom bombához köthető az összes. Többféle hangulatú megközelítésben láthattuk már az emberiség végnapjait, például akciódúsan és szatirikusan a Mad Maxben vagy drámaian és realisztikusan a Snowpiercerben. Más szemszögből nem is lehet ezt a miliőt jól átadni, elvégre drámai dolgokról vagy őszintèn, vagy ironikusan lehet mesélni. A 2009-ben bemutatott Út, amely egy Cormac McCarthy által írt Pulitzer díjas regény adaptációja, a drámai oldalról közelíti meg a témát és egy olyan világba helyezi a nézőt, amely gyakorlatilag teljesen szürke, reménytelen és érdemtelen arra, hogy megmeneküljön. Talán a világának, vagy a történetènek és az elbeszélés módjának köszönhetően ez az a film ami a műfaj egyértelmű legjobbja és olyannyira aktuális, hogy muszáj róla ma is beszélni és emlékezni rá. 

A történet során pontosan nem derül ki, hogy mi okozta az emberiség végnapjait, az alapján tudunk találgatni ami a szemünk előtt van. Az egész világban hatalmas mennyiségű por van a levegőben amitől alig lehet látni és a földet is belepte amitől mindennek szürke színe lett. Az állatok és növények mind kipusztultak, a fák pedig egytől egyig lassan kidőlnek. Nagyjából 10 éve van ilyen állapot a Földön, és alig néhány ember maradt életben, élelem alig maradt ezért a túlélők nagyrésze kannibalizmusra vetemedett. Ebben a világban próbál túlélni a Viggo Mortensen által játszott apa és az ő fia, gyalog el akarnak jutni minél délebbre, mert északon egyre hidegebb van, az út során viszont rengeteg veszély fenyegeti őket.

A legtöbb poszt apokaliptikus film általában ad egy kis reményt a nézőnek azzal kapcsolatban, hogy a világ amely kipusztulni látszódik talán még megmenthető és újra benépesíthető, az Út viszont minden hasonló illúziótól mentes. Ebben a világban semmi remény nem maradt és egyértelmű, hogy mindenki meg fog halni, az egyedüli tétje a történetnek, hogy ki marad életben a legvégén és lesz-e egyáltalán jó ember közöttük, aki még nem kannibál. Az apa is azért küzd, hogy a fia, aki a filmben az ártatlanságot és a jóságot testesíti meg, maradjon életben és soha ne adja fel. Ez elsőre túl szentimentálisnak tűnik, de mégis elképesztően hatásosnak és mélységesen szomorúnak hat a filmben.

A cselekmény során egy torokszorítóan nyomasztó hangulat kisér végig minket, ugyanis teljesen kilátástalan minden és a szereplőinkkel a lehető legszörnyűbb dolgok történnek az út során, a kannibálok bármikor lecsaphatnak rájuk és az élelmük is bármikor elfogyhat. Az egyetlen örömük és támaszuk az, ha egyáltalán látnak bármilyen színt, vagy találnak olyan tárgyat ami a régi világra emlékezteti őket. Egy ponton például látnak egy szivárványt, valamint egyszer találnak egy doboz kólát, amik a fiúnak elképesztően nagy élmények. A fiúval kapcsolatban rengetegszer felvetődik az a kérdés, hogy mi a helyes döntés, egy ilyen világban érdemes-e inkább megölni, hogy ne szenvedjen tovább, vagy pedig tartson-e ki a végsőkig. Ez azért egy óriási kérdés, mert az apa haldoklik és egy ponton eljön az a pillanat, amikor vagy egyedül hagyja, vagy az egyetlen megmaradt golyójukkal lelövi és magával viszi a túlvilágra. Ez a dilemma a film végére csúcsosodik ki egy olyan jelenetben, amin ember legyen a talpán aki nem sírja el magát.  

Technikaliag is remekül teljesít az Út . Elképesztő a látványvilág és az opratőri munka, valamint a filmzene is rengeteget ad hozzá a nyers és szomorú hangulathoz, színészek terén viszont abszolút a non plus ultrát kapjuk. Viggo Mortensennek a Gyűrűk urán kívül szinte sose volt alkalma megmutatni a valódi tehetségét, de itt mindent belead és bebizonyítja, hogy egy sokkal jobb karrierre érdemes színész, de a fiút játszó Kodi Smit-McPhee-ről is ugyanez mondható el, aki ezen a filmen kívül alig szerepelt másban. A mellékszerepekben feltűnik még Charlize Theron, Robert Duvall és Guy Pearce akiknek meglehetősen rövid, ám annál fontosabb a jelenlétük.

Maga a történet ugyan egy kitalált világban játszódik, mégis rengeteg párhuzamot lehet felfedezni a mi világunkkal. A kannibálok azok az emberek megszemélyesítői, akik a saját életben maradásuk érdekében mérgezik a világot, mit sem törődve az ember társaikkal, az apa és fia pedig mindent megtesz, hogy ne válljon olyanná, mint a többiek és maradjon még bennük valami emberség. A mi világunkban is gyakorlatilag ez e két féle embertípus létezik és sajnos az előbbi van többségben. Ahhoz, hogy az utóbbiak közé tartozzunk, ugyan hatalmas lelki erő kell, de ahhoz, hogy továbbra is érdemes legyen léteznünk ezen a bolygón egyszerűen muszáj efelé hajlanunk. Az Út mondanivalója és világa egy olyan nyomot hagy az emberben, amelynek valószínűleg nem fog örülni, mégis rengeteget lehet belőle tanulni és aki megnézi az többnek érezheti magát tőle. Fantasztikus mestermű, amihez fogható nincs a műfajban, de összességében is talán minden idők egyik legjobb filmje. 

Értékelés: 100%

Kinek ajánlott:

• Aki az emberi természetről szóló filmeket nagyra értékeli.
• Aki a depresszívebb filmeket jól tűri.

Kinek nem: 

• Aki depresszióval küzd.
• Gyenge idegzetűeknek.