Augusztus 7.-én az amerikai premier szerint 30 éves lett Clint Eastwood mára már legendás western filmje, a Nincs bocsánat. A műfaján belül egy hatalmas mérföldkőnek számít ez a film, ezt pedig úgy volt képes elérni, hogy a western akkoriban már egy haldokló filmes zsánernek számított. A John Wayne féle vasalt inges cowboyokkal teli filmes korszak a 60-as években végére már leáldozott, spagetti westernből pedig főleg Sergio Leone tudott valami forradalmit kihozni, ő viszont 1989-ben elhunyt, nélküle pedig már messze nem volt ugyanaz a műfaj. Mindezek után valószínűleg senki nem gondolta, hogy 1992-ben, évtizedekkel a western tündöklése után Eastwood egy olyan filmmel fog előállni, amely vitán felül az egyik legjobbja a műfajnak,  komoly mondanivalót tartalmaz és a mai napig hatásos. Az azóta eltelt 30 év alatt a  színvonalát talán egy western filmnek sem sikerült megismételnie, így bizonyos értelemben a Nincs bocsánat egy legendás korszaknak a lezárása. Annak idején a szakma is elismerte, ugyanis abban az évben ez a film nyerte a legjobb filmnek járó Oscar díjat.

A történet egy Big Whiskey nevű városban játszódik, ahol két bandita késsel elcsúfít egy prostituáltat. A sheriff megbünteti őket, viszont nem elég keményen, így a többi prostituált vérdíjat tűz ki a fejükre, ami William Munnyt, barátját Nedet és a harmadik társukat, Schofield kölyköt hamar elkezdi érdekelni. William évekkel korábban bérgyilkos volt, aki a felesége miatt akasztotta szögre a pisztolyát, az asszony halála óta pedig a gyerekeivel él egy farmon. Ugyan korábban könyörtelen bandita volt, mára már viszont egy megfáradt vén ember, a társai pedig szintén kissé alkalmatlanok a feladatra, pénz hiányában viszont elindulnak Big Whiskey felé, ahol a két banditán kívül a helyi Sheriffel, Little Billel is meggyűlik a bajuk. 

A Nincs bocsánat azért lett egy korszak alkotó film mert talán a legnagyobb igazság tétel a western filmek között. Sokak körében nagy téveszmét jelent maga a vadnyugat, ugyanis a John Wayne filmek, legyenek akármennyire is korszak alkotóak, valójában egy hazug mítoszt adtak el annak idején a cowboyokról. Az összes szereplő kivétel nélkül élére vasalt, elegáns ruhában jelent meg és stílusos pisztoly pörgetés közepette írtotta az ellenséget, amely inkább meseszerű és nagyon távol áll a valóságtól. Sergio Leone filmjeiben is a lírai hangulatnak köszönhetően inkább egy mítizált világot kaptunk, ahol a cowboyok legendának számítottak és itt jön képbe a Nincs bocsánat, amely az előző példákkal ellentétben kendőzetlenül és őszintén mesél a vadnyugatról és az ott élő emberekről. A film szerint a William Munnyhoz hasonló banditák valójában nem a természetükből fakadóan voltak vágányok és nem ösztönből tudtak olyan könnyen embert ölni, hanem azért mert szinte állandóan be voltak rúgva. Gyakorlatilag minden egyes balhé és gyilkosság előtt lehúztak egy üveg whiskeyt, de ezen kívül is állandóan részegnek kellett lenniük, hogy ha valaki váratlanul rájuk támad, akkor hideg vérrel tudjanak reagálni. 

Ehhez kapcsolódóan elképesztően mély benyomást kapunk arról is, hogy valójában milyen érzés embert ölni és mekkora súlya is van. A régi westernekben ha valaki meghalt, az grandiózus volt, a Nincs bocsánatban viszont nyomorúságos. Van egy jelenet, amikor megtörténik egy gyilkosság, ahol az elkövető nem ivott előtte, ezt követően pedig összeomlik egy kisgyerek módjára elkezd sírni, egy másik jelenetben pedig William Munny lehúz egy üveg töményet és utána terminátor módjára kezdi el írtani az ellent. Ebből fakadóan az egész western mítosz, amit eddig legendásnak tartottunk valójában nem más, mint egy hatalmas alkoholizmus, ez pedig elképesztően mély nyomot hagyott a hőseinken. 

Az egyik mellék szálban, a Richard Harris alakította Angol Bob az a karakter, aki egy legendás pisztoly pörgető hírében áll, azonban hamar kiderül, hogy ez csak egy elterjedt hazugság róla, ugyanis Little Bill egy ponton rettenetesen elveri és megalázza, ez pedig egyáltalán nem a hozzá kapcsolt hős figurához méltó. Little Bill pedig azért érdekes, mert egy erőszakos, olykor tenyérbemászó figuráról van szó, aki a hatalmával visszaélve egy fasiszta rendszert alkalmazva irányítja Big Whiskeyt, mégis képes megtartani a köztiszteletben álló Sheriff titulusát. Ez egyáltalán nem a régebbi westernekben szereplő jóságos karakter benyomását kelti, hanem sokkal közelebb visz minket a valósághoz és mélyebb betekintést kapunk a mértéktelen hatalom ittasságról. 

A Nincs bocsánat talán azért is tud ennyi mindent elmondani a western mítoszról, mert maga Clint Eastwood rendezte, aki korábban elég sokszor játszotta el a titokzatos pisztolypörgető karaktert, ezért van érzéke a műfajhoz. A teljesítménye azért is elképesztő, mert egyszerre rendezte és a főszerepet is ő jatszotta el, ezt pedig a jövőbeni filmjeinek nagy részében se csinálta másképp. Maga Munny figurája hasonló, mint az összes többi Eastwood karakter, egy szikár, morcos, kiégett ember, aki csak muszájból nyúl újra a fegyveréért, de már gyilkosnak se jó, mert annyira megöregedett. Egyedül a film végén lévő jelenetben válik a régi önmagává, miután már túl van egy üveg whiskeyn és egy hátborzongató jelenetben készül legyilkolni mindenkit aki él és mozog. 

Akik szeretik a western filmeket és esetleg még nem látták a Nincs bocsánatot, azok számára kötelező ez a film. Egy nagyon őszinte darab, ami emberien mesél az akkori korszakról, tele van ikonikus és érdekes karakterekkel és fantasztikus színészi játékkal. Bizonyos értelemben nevezhetjük az utolsó western filmnek is, hiszen az utóbbi 30 év alatt egyik western sem tudta megugrani a színvonalát. Egyedül talán a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford és a Csontok és skalpok közelítette meg, de ettől függetlenül a Nincs bocsánat maradt azóta is a legdrámaibb. 

Értékelés: 100%