Vígjátékokból általában a nyári moziidőszak idején kapjuk a legtöbbet, legyen az kicsit prosztóbb amerikai darab, akció-vígjáték, vagy szatirikus humorra és világlátásra építő film. Ilyenkor Hollywoodnak egyértelmű szándéka, hogy a pihenésre és a kikapcsolódásra alkalmas filmeket helyezze az előtérbe, mintsem a mélyebb tartalmakkal gondolkoztasson el minket, azt inkább az őszi időszakra tartogatja. Szokás szerint idén nyáron is heti rendszerességgel jelentek meg olyan filmek, mint a Thor: Szerelem és mennydörgés, a Jurassic World: Világuralom, a Lightyear és a Top Gun új része, amelyek céljukat elérve szórakoztatták a nézőket és nagyrészt sikeresek is voltak, viszont eredeti tartalommal és koncepcióval egyik se bírt, hiszen mind folytatás vagy előzményfilm volt. A dömping közepette egyedül a Gyilkos járat tűnt egy egyedi darabnak az előzetese alapján, amely egy szituációkra és karakterekre építő akció vígjáték lesz rengeteg ismert sztárral karöltve. David Leich neve különösen érdekessé tette, hiszen korábban ő rendezőként és producerként is sikeres blockbustereket tett le az asztalra a John Wick-től kezdve a Deadpool 2-ig, így az új filmjével talán mindenkinél megalapozta a lelkesedést.
A történet főszereplője a Brad Pitt alakította Lady Bug fedőnevű titkosügynök, aki azt a megbízást kapja, hogy egy japán gyorsvonaton lévő aktatáskát kell megszereznie bármi áron. A táskát két másik ügynök, Mandarin és Citrom őrzi, akiknek egy rettegett maffiózónak, Fehér Halálnak kell visszaszolgáltatnia azt. Rajtuk kívül a vonatra keveredik még rengeteg egyéb kétes szándékú figura is, akik folyamatosan szabotálják a főszereplők akcióját, ezek által pedig a vonaton hatalmas káosz uralkodik el rengeteg akció és poén közepette.
A Gyilkos járat egy Guy Ritchie stílusában előadott műfajkeverék, amely a rengeteg ügyefogyott karakterének és abszurd szituációinak köszönhetően kellően szórakoztató hangulatot teremt. Az egész cselekmény a vonaton játszódik elejétől a végéig ahol a szereplők mindegyike a táskát akarja, de a legtöbbjükre jellemző, hogy sokkal bénább annál, mint amennyire komolyan veszi magát. Dialógusok tekintetében egy kicsit Tarantino-s a film, akciókban pedig a John Wick-re hajaz, összességében rengeteg klasszikus film stílusát nyúlja le, de kicsit talán ez is adja a varázsát. Jók a poénok és szórakoztatóak a karakterek, innentől kezdve pedig az élmény már meg is van alapozva. Főleg a karakterekhez köthető szituációs poénok dobják meg igazán a hangulatot.
A színészek közül talán Aaron Taylor-Johnson remekel a legjobban, aki mostanra egy nagyon erős kisugárzású színésszé nőtte ki magát és minden bizonnyal továbbra is nagy jövő áll előtte, rajta kívül pedig Brad Pittet érdemes kiemelni. Ő a karrierje során rengeteg műfajú filmben szerepelt már és mindenhol bebizonyította, hogy ő sokkal több, mint egy egyoldalú szépfiú. A Gyilkos járatban inkább az ökörködős poénokra van kiélezve a karaktere, így látni őt pedig nagyon vicces és szimpatikus. Remek komikusi vénája van.
Összességében az elejétől a végéig egy jól teljesítő vígjáték a Gyilkos Járat, az igazság viszont, hogy az előbbi Guy Ritchie-s hangulat csak felszínesen jellemző a filmre, sőt magukban a karakterekben és a cselekményben semmi mélység nincsen. A hasonló műfajú klasszikusokban, például a Blöffben vagy a Ponyvaregényben az összes szereplő egy legenda a mai napig és rengeteg oldalukat ismerhettük meg, itt viszont a frappáns neveken kívül nincsen szinte semmi emlékezetes a figurákban. Lady Bug egy peches figura, Mandarin a legprofibb bérgyilkos a filmben akinek tényleg van sütnivalója, Citrom pedig folyamatosan a Thomas a gőzmozdonyoban lévő dízelekhez hasonlítja a körülötte lévő rossz embereket. A három központi figuráról egyedül ennyit lehet elmondani, ez pedig rettentően kevés. Ha már Thomas a gőzmozdonyos hasonlatok, ez önmagában egy iszonyatosan nagy marhaságnak hangzik egy ilyen filmben, de ahhoz képest eleinte még vicces. Az egyetlen gond, hogy nagyon túltolják, az ember pedig értetlenül néz, hogy ezt miért kellett 20-szor hallania.
A cselekmény több szálból áll össze, kicsit talán túl is van írva, amely nem baj mert így elképesztően pörgős a film, ennek ellenére a végére mégis bot egyszerű a végső benyomás. A végén egy fordulat során kiderül, hogy valójában egyetlen ember irányította a háttérben az egész cselekményt, ez viszont sokkal csavarosabban van előadva, mint amennyire valójában érdekes. A szórakoztató hangulatból is sokat veszít a film az utolsó fél órára, így végső soron hosszabbnak is érződik a kelleténél.
Akármennyi hibája is van a Gyilkos járatnak, haragudni mégse lehet rá mert a célját abszolút teljesítette. Egy vicces film, amelynek a hangulata be tudja szippantani a nézőt. Összességében egy tökéletes nyári film, amely végre nem egy folytatás vagy előzmény történet, hanem egy önálló sztorit előadó független film.
Értékelés: 70%
