Kábítószer tematikájú filmek terén a magyar filmipar eddig csupán nagyon elvétve termelt ki olyan darabokat, amelyek szereztek bármiféle ismertséget, vagy kult státuszt. Két filmet lehetne mondani, amelyek hatalmas dobások voltak akár nemzetközi szinten is, az egyik a Díler, a másik a Felhő a Gangesz felett. Ezeken kívül csak dokumentumfilmek jelentek meg ebben a tematikában, nagyjátékfilmet szinte alig lehetne mondani.

Ez egészen addig úgy is volt, ameddig 2019-ben be nem jelentették, hogy készül a Szabó Győző drogvallomásán alapuló életrajzi regény, a Toxikoma filmfeldolgozása, amelyet először 2020 szeptemberében terveztek bemutatni. Ugyan a Koronavírus második hulláma ezt ellehetetlenítette, idén szerencsére már be tudták küldeni a mozikba a filmet, amelyet már nagyon régóta várt mindenki.

Szabó Győző elég sokáig rejtegette a közönség elől a drogos múltját. Legelőször 2012-ben fedte fel, amikor kiadta a könyvet, a most megjelent film pedig egy újabb őszinte feltárása a színész élményeinek.

 A 90-es évek elejétől 2000-ig Győző súlyos heroinista volt, ugyan közszereplőként és színészként akkoriban már hatalmas sikereket ért el és a karrierje szárnyalóban volt, mindezt súlyosan veszélyeztette a függősége. A színpadi fellépései alatt sokszor annyira be volt drogozva, hogy néha elfelejtette melyik darabban játszik éppen, a tévében való szerepléseikor pedig messziről lehetett látni róla, hogy valami nincs rendben vele, mindezek mellett a családja is kezdett elzárkózni előle.

Ennek hatására a színész elhatározta, hogy nincs mese, le kell jönnie a cuccról hiszen, ha ez így megy tovább nem csak a családját és a munkáját veszíti el, hanem a saját életét is. Segítségért, Csernus Imre pszichiáterhez fordult, aki akkoriban a legsikeresebb kábítószerfüggőkre szakosodott orvos volt, a módszerei azonban messze nem voltak olyan szokványosak, mint ahogy azt az ember először elvárná. Rendszerint meglehetősen provokatív eszközöket használt a betegeinek a gyógyításához, amelyek ugyan kiváló eredményeket produkáltak, emberileg azonban nem vetettek túl jó fényt az orvosra.

Győző sem éppen a visszafogottságáról volt híres, sőt egy meglehetősen narcisztikus, ki, ha én nem típus volt, aki miután bekerült a kezelésre, hamar elkezdett Imrével rivalizálni és fellázadni a módszerei ellen.

A Toxikoma cselekménye során a drogok természete hatása mellett két ego összecsapása is hatalmas fókuszt kap. A kezelés alatt Imre szinte minden betegnél azt a módszert alkalmazza gyógyítás címszó alatt, hogy megpiszkálja az önérzetét és személyes múltját, annak érdekében, hogy egyfajta uralmat tudjon gyakorolni felette. Ennek hatására a beteg jobban megalázkodik és magába fordul, ezek után nagyobb eséllyel tud változtatni a saját életén és könnyebben le tud jönni a szerről. Győző lázadása abból fakad, hogy be akarja bizonyítani, Csernus módszerei nélkül is le tudna szokni, hiszen azok nem érnek semmit és csak azért alkalmazza, hogy uralkodhasson mindenki felett. Csernus ennek hatására egyre keményebb eszközökkel kezeli Győzőt, ezt viszont azonban nem azért teszi, hogy leszoktassa, hanem hogy valahol legbelül megtörje és teljesen eltapossa.

A két főszereplő karaktere nagyon érdekesen van felépítve. Eleinte mindkét félnek megkapjuk a pozitív emberi tulajdonságait, amikor átlagos jóindulatú emberként vannak ábrázolva és mindenki más elismeri és szereti őket, viszont a film túlnyomó részében nagyon megvetendően viselkednek. Csernus egy ellenszenves szemétláda, aki a saját büszkesége érdekében minden hozzá közel álló embert képes elüldözni maga körül. Győző pedig egy másokat teljesen leszaró, önimádó drogos, akit a romlott élete miatt másoknak is keresztbe tesz, nem csak saját magának, ez pedig el sem jut a tudatáig. Mind a ketten nagyon szélsőségesen nyilvánulnak meg ez pedig egy háborús övezetté változtatja a korházat amikor egymásnak feszülnek.

A Toxikomát leginkább a főszereplők összjátéka viszi el a hátán. Annak ellenére, hogy eleinte mennyire gyűlölik egymást, a történet végére barátság alakul ki kettejük között. Ez többé kevésbé szépen van lekerekítve, összességében viszont valamiért mégis kicsit hiányérzete támadhat az embernek annak kapcsán, hogyan is jutottunk el addig a pontig, hogy Győzőt már nem zavarják Imre módszerei és hajlandó megalázkodni. Ez nem válik a film kárára, csupán nem annyira hatásos, mint amennyire lehetne.

Nagyjából hasonlóan lehet hozzá állni, a drogos vonulatához a történetnek. Alapvetően azt látványilag jól sikerül érzékeltetni, hogy a heroinnak milyen hatásai vannak. Például amikor Győző trippen van, vagy elvonása van, ott vizuálisan nagyon kreatív és hangulatos a film, viszont mind drog-karrier történet kissé sablonos. Már a film elején ki lehet számítani, hogy a főszereplő a cselekmény során több-kevesebb sikerrel, de le fog jönni a szerről és ez nem annak tudatában sejthető, hogy Szabó Győző ma is életben van, hanem azért, mert sokszor látott panelekből építkezik a történet.

A sablonos megoldások ellenére azt lehet mondani, hogy a Toxikoma mégis egy kiemelkedő film lett. A magyar kábítószer témájú filmek között egy hatalmas gyöngyszem, főleg a főszereplők jelleme és konfliktusa miatt. Rengeteg pluszt hozzátesz, hogy Molnár Áron és Bányai Kelemen Barna kiválóan hozzák őket, Herendi Gábornak pedig hatalmas piros pont, hogy ezt mennyire nyomasztó és átélhető hangulatban volt képes tálalni mindezt. A Valami Amerika 3 és a Kincsem után ez legalábbis nagyon meglepő volt.

Értékelés: 80%

Kiknek ajánlott:

• Akik még nem hallottak erről az esetről és érdekli őket
• Akiket vonzanak a kendőzetlen, őszinte drámák
• Akik valami újdonságra vágynak a magyar filmpalettán

Kiknek nem:

• Gyenge gyomrúaknak
• Akik nem szeretik Szabó Győzőt vagy Csernus Imrét
• Akik Herendi Gábortól egy Valami Amerika jellegű filmre számítanak