A Toxikoma legutóbbi elemzése során példaként említésre került a Felhő a Gangesz felett is, mint színvonalas magyar drog-film. Mivel a múltkor már belemerültünk a témába és nálunk ebben a műfajban elég ritkán jelennek meg filmek, úgy gondoltam, hogy elemezzük ki ezt az alkotást is.

A Felhő a Gangesz felett 2002-ben jelent meg Dettre Gábor rendezésében és Ternyák Zoltán főszereplésével. Egy azóta teljesen ismeretlen filmről van szó, díjakat nem nyert és külföldön sem lett bemutatva. Ez azért döbbenetes, mert színvonalban nem csak hogy kiváló, de szerintem a nemzetközi szinten is felér jó pár elismert drog-filmhez. A Rekviem egy Álomért, vagy a Trainspotting mellé például simán odatehető.

A történet középpontjában András és Juli áll, akik egyáltalán nem találják a helyüket a világban. Juli egy mérgező és üres házasságban él, amiből elhatározza, hogy kitör. Megszökik otthonról, majd egy véletlen folytán összefut Andrással, aki nagyon súlyos heroinista. A találkozás pillanatában rájönnek, hogy mindketten ugyanolyan mélyen vannak lelkileg, ezért Juli elhatározza, hogy átmenetileg Andráshoz költözik és megpróbálja leszedni őt a heroinról. A pár nap, amit együtt töltenek rengeteg nehézséggel jár, Andrást folyamatos rohamok és elvonási tünetek gyötörik, ami nem könnyíti meg a leszokást, a sok szenvedés ennek ellenére mégis közelebb kerülnek egymáshoz.

Ez a film amellett, hogy iszonyatos pszichológiai mélységekbe képes berántani a nézőt, egy felemelő szerelmi történetet is elmesél egyben. Eleinte kicsit furcsa azt látni, hogy Juli hajlandó odaköltözni pár napra egy heroinista sráchoz, aki az elvonási tünetektől sokszor agresszív még vele szemben is, de a történet végére kikristályosodik, hogy ennek mi is volt az indíttatása. Ha két szenvedő fél találkozik egymással, a hatalmas támaszai tudnak lenni a másiknak, és képesek a legmélyebb gödörből is visszarántani egymást. A történet során ez nem megy feltétlenül olajozottan, sokszor kerülnek konfliktusba, a film végére viszont lelkileg mégis többek lesznek.

A szerelmi mondanivaló nagyon átérezhető, ennek ellenére a történet végkifejlete mégis egy kicsit fura. Valamiért lezáratlannak érződik és olyan mintha az utolsó 10 percet kivágták volna a filmből. Nem derül az ki, hogy Andrásnak valóban sikerült-e lejönnie a heroinról, illetve, hogy Juli rendezte-e a dolgait a férjével. Összességében talán ezt az egy negatívumot lehet felhozni a történetben.

Csak a szerelmi szál alapján a Felhő a Gangesz felett nagyon meghittnek tűnik, nagyrészt viszont inkább nyomasztó és torokszorító. A két és fél órás játékidő alatt a film fokozatosan mutatja be, hogy a pár nap kihagyás után a heroin milyen elvonási tűneteket képes produkálni, az epilepszián át, a görcsölésen keresztül a dührohamokig. Ezeket látva egy nagyon mély nyomot képes hagyni a nézőben, nagyrészt nehéz is végig nézni, de ez adja a valódi erejét a filmnek, ehhez pedig nagyban hozzájárul Ternyák Zoltán zseniális alakítása. Az kifejezés, hogy „jól játszik” egy sértés lenne ahhoz képest, amit ebben a filmben előad. Minden egyes mozzanata elképesztően hiteles és átélhető.

Az alakításának az igazi erejét az adja, hogy ő akkoriban kőkeményen alkoholista volt. A 90-es években lehetetlen volt vele dolgozni, mert állandóan részeg volt, emiatt pedig ki is utálták a színésztársulatából. Ebből kifolyólag ő valójában saját magát játssza, hiszen tudta mi a valódi függőség, ami a filmet látva hátborzongatóan jön le. Ami még nyomasztóbbá teszi az egészet, hogy a film forgatása után Ternyák Zoltán kómába esett, majd néhány hónappal a film bemutatása után meghalt. Egy színész karrierjének ennél emlékezetesebb lezárása talán nem is lehetne, mint ez a film.

Ami a kábítószerfilmek nagy hiányossága szokott lenni az általában az, hogy sosem teszik fel a kérdést, hogy miért. Az összes főhőse ezeknek a filmeknek szenved a drogtól, de sokszor nem járják körül az eseményeket, dolgokat, ami miatt rászokott. Milyen trauma érte gyerekkorában a szülők, vagy a környezete által, vagy esetleg felnőtt korában vesztett-e el valakit/valamit, ami miatt függő lett. A Toxikoma egy jó példa erre, mert az nem ad ezekre a kérdésekre választ, a Felhő a Gangesz felett viszont egy üdítő kivétel, hiszen mind András és Juli múltja körbe van járva, ezek által pedig jobban átérezhető, hogy miért tartanak ott, ahol.

Ahhoz képest, hogy minőségben milyen magas színvonalon van ez a film és mennyire hatásos, messze nem kapott annyi figyelmet, mint amennyit megérdemelt volna. Pszichológialilag mély nyomot hagy az emberben, a megnézése után garantáltan mindenkinek elmegy a kedve bármilyen drogtól, a szerelmi vonulata pedig megható és átélhető.

Értékelés: 90%

Kiknek ajánlott:

• Drog filmek kedvelőinek.
• Drog függőknek, ez után a film után garantáltan le fognak szokni.

Kiknek nem:

• Gyenge idegzetűeknek.
• Akik a pergős, eseménydús filmekhez vannak hozzászokva.