Ha Hollywoodban van olyan személy, akinek a neve az utóbbi években eggyé vált az élő legenda fogalmával, az vitán felül Clint Eastwood. Kiállásának és színészi játékának köszönhetően a 60-as évek egyik legnagyobb western ikonjává vált, főként Sergio Leone filmjei által, de egyéb műfajokban is teljes mértékben megállta helyét a karaktere. A 70-es évektől a színészeten kívül rendezőként is elkezdett tevékenykedni viszonylag kicsi visszhanggal, ami sajnos évekig kitartott. Úgy tűnt rendezőnek mégse ő a legjobb szakember, azonban a sok év kísérlet után a 90-es évektől egyre kiválóbb filmek kerültek ki a kezei közül, elég csak a Nincs Bocsánatra, vagy a Millió Dolláros bébire gondolni, amik Oscar díjasok is lettek és filmélményként is rendkívül maradandóak. Mindezt a többi filmjéről ugyanígy el lehet mondani, amiket 2000 után csinált.

Karrieríve alapján azon kevés rendezők közé tartozik, aki öregkorára nemhogy nem fáradt el, hanem nemesedett és túlszárnyalta önmagát és valamilyen embertelen csoda folytán még a napjainkban is évente kiad egy filmet, pedig korban már a 90et veri felülről. Ha mindez nem volna elég, a legtöbb filmjében még a főszerepet is ő játssza a rendezői és a produceri tevékenységei mellett, legutóbb a 2018-as Csempészben volt hasonló a felállás. Idén ősszel jelent meg a Cry Macho című filmje, ahol szintén rendező és főszereplő egyszemélyben, ezek alapján pedig hatalmas kíváncsiság övezte, hogy a 91 éves rendező vajon ismét tud-e valami hatalmasat alkotni, ahogy ezt eddig is tette.

A történet a Gran Torinohoz hasonlóan egy mester-tanítvány viszont próbál ábrázolni. Az Eastwood által játszott egykori rodeóbajnok megbízást kap a főnökétől, hogy hozza haza a fiát, aki valahol Mexikóban éli a kicsapongó életét. El is indul és viszonylag hamar meg is találja a fiút, majd együtt elindulnak haza, az út során pedig eleinte távolságtartóak, azonban napról napra egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Eastwood rengeteg korábbi filmjéből merített miközben forgatta ezt a filmet. Vannak utalások a régebbi westernfilmjeire, a Gran Torinora, de még a Csempészre is, amivel alapvetően nem lenne baj, ha a maga jogán tudna egy koherens egészként létezni a film. Ez viszont egyáltalán nem sikerül, ugyanis a Cry Macho sajnos iszonyatosan középszerű lett. Érdemi mondanivalója a filmnek csak nyomokban fellelhető, a karakterek egyáltalán nem rétegeltek, technikailag és színészileg pedig összecsapottnak érződik az egész. Szörnyű ezt mondani egy Clint Eastwood film kapcsán, de sajnos egy nagy nulla az egész. A rendezőnek már korábban is voltak kicsit gyengébb filmjei, de azok legalább valamennyire emlékezetesek, a Cry Macho viszont tipikusan egy olyan darab, amire pár hét elteltével semmire nem fog már emlékezni az ember.

Maga az alapszituáció, hogy egy tapasztaltabb öreg és egy vásott kölyök kapcsolatát és karakterfejlődését nézhetjük, ahogy próbálnak kijönni egymással egy érdekes koncepció és rengeteg mindent ki lehet hozni belőle. Mondani se kell, hogy ez a kapcsolat nagyon felszínesen van ábrázolva. Van egy-két szerethető és vicces pillanata a figuráknak, de korántsem annyi, mint például a Gran Torinoban.

Ennek ellenére talán nem is a felszínesség, ami tönkre vágja a filmet, hanem maga Clint Eastwood figurája. A legnagyobb probléma az, hogy a karakter úgy van kezelve, mint egy hatalmas élő szent, akitől mindenki elolvad amint meglátja pedig alapvetően egy szimpla ex rodeósról van szó, aki felett eljárt az idő. Az egyik jelenetben a fiú anyja, aki egy 40 év körüli nő konkrétan rámászik Eastwoodra pedig kb. fél évszázaddal fiatalabb nála és semmi magyarázat nincs rá miért teszi. Valószínűleg azért teszi, mert rodeós volt régebben a figura és ebben a filmben ez a szakma a farmerkedés mellett valamiért nagyon túl van idealizálva ez pedig egy idő után nagyon fárasztó.

A másik dolog, ami rettenetes módon groteszk, hogy Eastwood 91 éves létére egy olyan figurát játszik, aki a történet szerint maximum 70 éves lehet, de még talán annyi sem. Ha nem lenne szembetűnő, ez nem is lenne nagy baj, de a film alatt Eastwood iszonyat lassan csoszog és beszél ezek után pedig azok a jelenetek nagyon banálisak, amikor lenyűgöz minden nők maga körül és amikor betör egy vad lovat. A lovas jelenetnél kínosan egyértelmű, hogy egy 30 év körüli kaszkadőr ül a lovon helyette.

Ami ennél is nagyobb baj, hogy a minőséget tovább rontja a srác, akit a főszereplő haza akar vinni Mexikóból, ugyanis nagyon rosszul hozza a figuráját a gyerek színész. Egyáltalán nem kelti egy vásott kölyök benyomását a karaktere, maximum annyiban, hogy a film elején csirke viadalokból próbál megélni. Ugye milyen kis rosszcsont?

Az egész film pedig ebből áll, hogy két abszurd és jellegtelen karakter interakcióit nézhetjük másfél órán át bármiféle érdemleges konfliktus vagy esemény nélkül. Történnek a dolgok, de valahogy egyáltalán nem emlékezetesen, én legalábbis pár napja láttam a filmet és már most alig emlékszek rá. A film vége is elég érdekesen van lezárva, ugyanis a legelejétől egyértelmű, hogy a srácnak egyáltalán nem lesz jó helye az apjánál, Eastwood viszont mégis hazaviszi.

Összességében teljes mértékben érthetetlen, hogy a Cry Macho egyáltalán elkészült, ugyanis mondanivalóban semmit nem közöl, a karakterek pedig laposok, ezt pedig egy akkora film ikontól, mint Clint Eastwood nagyon fájt látni főleg az előző filmje, a Richard Jewell balladája után, ami zseniális volt. 91 éves korára talán már kijött a rendezés gyakorlatából, de az is lehet, hogy csak szimplán rossz időszaka volt és még mindig van benne kraft. Akárhogy is legyen, az elkövetkező időszakban reméljük még fog jelentkezik pár filmmel, hiszen a mostani gyenge eresztése ellenére még mindig az egyik legjobb rendező, aki valaha élt.

Értékelés: 45%

Kiknek ajánlott:

• Elvakult Clint Eastwood rajongóknak.
• Akiknek van teljesen felesleges másfél órája.

Kiknek nem ajánlott:

• Akiknek akad jobb dolga is.
• Akik egy filmtől elvárják, hogy valami történjen benne.