A mai világban rengeteg ember abban a tévhitben van, hogy aki pszichológushoz jár az beteg. Szinte mindenki ment már keresztül érzelmi válságon az élete folyamán, de ez ügyben sokan mégse kérnek segítséget, mert vagy szégyellik bevallani, hogy nincsenek jól, vagy nem is fogják fel az állapotukat. Sokak véleménye negatívan vélekedik a szakmáról, mert időpocsékolásnak és önsajnálkozásnak tartják ha terápiára járnának, amit pedig a pszichológus mond, az mind belemagyarázás, viszont ez összességében nem igaz. Akit valami nyomaszt, annak a múltjában közrejátszott egy olyan esemény vagy emberi kapcsolat, ami az adott irányba terelte az állapotát, ennek a kezelésére pedig a pszichológus specializálódott, ő az egyetlen szakember, aki keresztül tud vinni bárkit egy krízisen, vagy legalábbis könnyíteni az állapotán. Egy biztos, hogy a saját lènyünk sérültebb részeinek feltárására nem kis bátorság kell, aki viszont erre vállalkozik az nagyobb eséllyel lesz jobban, mert tudni, hogy mi miért történt az mindig jobb, mint nem tudni. 

Magának a szakmának, a pszichológusoknak és az emberi elme működésének a bemutatására a Terápia című HBO sorozat tett kísérletet 2012-ben és összességében azt lehet mondani, hogy talán ez a legszínvonalasabb próbálkozás ebben a témakörben. Külön öröm, hogy egy magyar produkcióról van szó, amire sikerült megszerezni, a magyar filmgyártás legjobb színészeit és rendezőit, ezzel a csillagos egekig növelni a színvonalat. Az Aranyélet, a Tanár és a Mi kis falunk féle sorozatokkal teli dömping mellett a Terápia méltatlan módon kevésbé ismert, pedig minőségben messze felülmúlja a legtöbb jobban menő külföldi sorozatot is. Egy nagyon mély és nehéz mondanivalónak a közvetítésére vállalkozik amit maximális színvonalon teljesít. Rengeteg féle ember típust mutat be, hogy min mennek keresztül és hogyan boldogulnak a nehéz helyzetből való kilábalással, bemutatja, hogy a pszichológus hogyan viszonyul a pácienseihez, illetve hogy magának a pszichológiának mennyi létjogosultsága van. Korábban talán csak a Mindhunter boncolgatta ilyen mélyen ezt a témát, de a Terápiában sokkal jobban kézen fogható a szakma mibensége.

 A 40 részes történet az elejétől végéig egy pszichológus rendelőben játszódik, ahol András fogadja a betegeit. Hétfőn Laura jár hozzá, aki az emberekkel való kommunikációján akar dolgozni. Kedden Máté a jól menő vállalkozó, aki korábban rengeteg alkalmazottjának az elbocsájtására kényszerült, emiatt pedig szörnyű bűntudat gyötri. Szerdán a 16 éves kamasz lány, Zsófi fordul hozzá, aki a magánéleti válságát a sportban éli ki, csütörtökönként pedig egy házaspár, Petra és Tamás jár hozzá párterápiára. András az egyik legjobb pszichológusnak számít az országban, azonban az új páciensek kezelése közben elkezdi azt érezni, hogy kiégett a szakmájából ami miatt rengeteg hibát vét, emellett pedig feleségével és gyerekeivel sincsen jó viszonyban, így hát péntekenként ő maga is elkezd terápiára járni régi ismerőséhez, Àgneshez, aki korábban a mentora volt. 

Egy helyszínes történet lévén a Terápia inkább a karakterekre és az interakciókra helyezi a hangsúlyt. Nem egy meghökkentő pillanata van a sorozatnak, amely során elakad az ember lélegzete, hiszen az emberi jellem legmélyebb szintjeibe nyerünk betekintést, amelynél sokszor nincs félelmetesebb, hiszen magunk se tudhatjuk bennünk mi lakozik. Az összes páciensről olyan dolgok derülnek ki, amelyre eleinte nem is gondolunk, némelyik feltárt múlt szívderítő és felemelő, olykor viszont szomorú és nyomorúságos, ebből kifolyolag a Terápia olyan mint egy fejben játszódó nyomozás, ahol a sérülések eretetét kutatjuk.

Laura történet szála nem feltétlenül a személyisége miatt érdekes, hanem inkább azért mert a legelső részben bevallja Andrásnak, hogy szerelmes belé, ezt pedig egyikőjük sem tudja megfelelően kezelni. Ő alapvetően is egy kaján típus aki a szexualitásával tud a leginkább közeledni és kommunikálni egy emberrel, András pedig a szabályokkal szembe menően elkezd felé közeledni. A feleségével, Judittal való házassága már alapból is lejtmenetben van, így a Laurával való viszonya adja a végső konfliktus forrást, amely felveti a válás megoldását köztük. 

Máté történet szála talán a legerősebb. Nagy Ervin játssza a szerepét, amely kicsit elrettenő lehet azok számára, akik túltoltnak érzik a jelenlétét a filmgyártásban, de ebben a szerepben fantasztikusat alakít. Egy önelégült, macsó üzletemberről van szó, aki az elbocsájtások miatt bűntudatot érez, ezt viszont dicsekvéssel próbálja leplezni. András és közte a felszín alatt riválizálás alakul ki, amely sokszor a terápia kárára megy, a végére viszont sikerül valamit elérniük, amely lélegzetelállító hatással bír. A monológ, amely a 37.-dik részben van talán az egyik legerősebb pillanat a sorozat gyártás történelmében, itt ugyanis a pszichológia létjogosultságát feszegetik a szereplők és elképesztő érveket hoznak fel.

Zsófi egy korához képest nagyon érett de kiszámíthatatlan karakter, akinek a szüleihez és az edzőjéhez való viszonya önpusztító hajlamhoz vezetett. András kedveli őt és nagy bizalom alakul ki kettejük között, kivéve akkor amikor Zsófi a labilis állapota miatt a legváratlanabb pillanatokban fel nem robban. Neki egyedül a sport jelenti a kapaszkodót, viszont a törött karja miatt valószínűleg nem vehet részt egy versenyen, ami a jövőbeli karrierjének egy fontos állomása lenne.

Petra és Tamás kapcsolata hatalmas válságba torkollott a közeledő második gyerek miatt, amelyet csak az egyik fél szeretne igazán. Egyiköjük se tudja, hogy érdemes-e folytatni ezt a házasságot, hiszen Petra sérült lelki állapota miatt Tamás is szenved és rengeteg a veszekedés a már meglévő gyerek miatt is. Ez a dilemma Andrásnak is hatalmas fejfájást okoz, milyen irányba is terelje a terápiát. 

Maga András karaktere sokszor megkérdőjelezhető, ugyanis amikor terápiát tart, a megnyerő stílusával elképesztően jó és bensőséges viszonyt tud kialakítani a pácienseivel, viszont az irodán kívül egy nárcisztikus és kiégett alak, aki nehezen jön ki az emberekkel, illetve a saját családjával. Amikor Ágneshez jár, ott is teljesen leveti a pszichológusi szerepet és egy hárító, makacs emberré válik, akivel olykor nehéz szimpatizálni. Ez a kettősség adja a hitelességét is a karakterének, ugyanis a hibái a legtöbb emberre hasonlóan jellemzők lehetnek.

A színészek közül nagyon nem is lehet senkit kiemelni, ugyanis kivétel nélkül mindenki elképesztő alakítást nyújt. Egy ilyen sorozatban ez alapból is létfontosságú elem, de senki nem lóg ki egy másodpercre sem. Mácsai Pál telitalálat volt a főszerepre, Sztarenki Dóra alakítása sokkolóbb nem is lehetne, de a pár perces szerepekben feltűnő mellékszereplők is fantasztikusak. Az egy helyszínes megoldás miatt ez bármikor lehetett volna a világ legunalmasabb sorozata, ennek ellenére izgalmasabb és pörgösebb, mint a legtöbb mai akció film. A hétköznapi helyszín és beszélgetések azok, amik adják a hatását, ugyanis amin a szereplők keresztül mennek akár velünk is megtörténhetnek, az öt páciens jellemei és problémái pedig annyira különbözők, hogy mindenki találhat valakit, akivel azonosulni tud. Máté bűntudata, Zsófi bizonytalansága, Petra és Tamás kapcsolati válsága nem ritka eset, épp úgy ahogy András bizalmatlansága saját maga és a szakmája iránt. Laura a legkevésbé érdekes páciens, ami a problémáit illeti, mégis egy kulcsfontosságú karakter, hiszen egy fontos lépést jelent Andrásnak, hogy merre induljon tovább az élete folyamán. 

A Terápia összességében messze a legkiválóbb magyar sorozat, ami mentes a hazai filmek negatív értelemben vett sajátosságaitól. Nincs telezsúfolva felesleges poénokkal, amiktől a falat kaparjuk, nem operál hatásvadász megoldásokkal, a rendezés és a színészi játék pedig nincs túltolva. Igazán azoknak ajánlott a Terápia, akik már rég kiábrándultak hazánk sorozataiból, hozzáteszem jogosan tették, ugyanis a színvonal már nagyon régen alábbhagyott, itt viszont egy olyan érzés fogja el a nézőt, hogy ez akár külföldön is készülhetett volna. Mindemellett, bárkit ráébreszthet arra, hogy mennyire fontos ha néha magunkba nézzünk és elgondolkodunk, hogy jó irányba tartunk-e, illetve, hogy a megfelelő módon viszonyulunk-e a körülöttünk lévő emberekhez. Ugyan a megjelenése óta eltelt 10 év, de a mondanivalója még 10 év múlva is aktuális lesz a Terápiának.

Értékelés: 100%