Legutóbb, A Morbius című film kapcsán egyértelművé válhatott számunkra, hogy a Marvel nem halad túl jó irányba mostanság. A Bosszúállók: Végjáték megjelenése után az univerzumba rengeteg új karaktert hoztak be és a hatalmas hangsúlyt kapott a multiverzum, amiben rengeteg lehetőség van, ennek ellenére az összes filmben a felületesség és a debilség kerekedett felül. Mindemellett abszolút tét nélkülivé vált az egész történet és egy délutáni matiné benyomását kelti a szuperhősök története. A Pókember: Nincs hazaút kivételt képezett, de abban a filmben is a nosztalgia dobta meg igazán a film hangulatát, nem az eredetiség. Egy ekkora volumenű filmes univerzummal szemben ez talán túl becsmérlően és alaptalanul hangozhat, hiszen ezek a filmek pénzügyileg mindig is sikeresek voltak és hatalmas rajongótáboruk van, de aki gyakorlottabb filmnéző és elsősorban a történetet meg a karakterek mélységét veszi figyelembe, annak garantáltan ugyanez a véleménye. 

Amikor nem rég megjelent a Thor negyedik része kicsit talán bizakodóbb lett mindenki a Marvel kapcsán, hiszen ő a bosszúállók egy oszlopos tagja, aki nem mellesleg egy remek karakter is. Ugyan a Taika Waititi féle Ragnarök után volt egy kis félsz is, hiszen az egy iszonyatosan megosztó film lett, ráadásul ezt a filmet is ő rendezte, Christian Bale és Natalie Portman neve viszont feljebb tornázta az érdeklődést. 

A történet elejére Thor már megvált a korábban felszedett felesleges kilóktól és ereje teljében védelmezi az univerzumot a galaxis őrzői társaságában. Felbukkan azonban Gorr, az istenölő, aki nem meglepő módon az istenek kiirtásàt tűzte ki célul, így hát Thorra vár a feladat, hogy megállítsa. Valkűr és korg is hozzá szegődik, illetve felbukkan a semmiből Jane Foster is, aki csodával határos módon képes használni Thor régi pörölyét. 

A Szerelem és mennydörgés zsánerében hasonló film mint a Ragnarök, nevezetesen itt is inkább a vicces, paródia szerű hangulatra és a színes látványra helyezték a hangsúlyt. Taika Waititihez méltó módon csúcsra vannak járatva az agyament poénok és az eszement karakterek, de a drámai vonal sem marad el. Eleinte inkább poénos akar lenni a film, a második felére viszont teljesen mértékben megkomolyodik. Ez a hangvétel elsőre egy izgalmas filmet sejtet, de az igazság az, hogy a végeredmény abszolút felejthető és nem hagy mély benyomást a nézőben. A legszomorúbb hogy részben egy vígjátéknak van eladva a film de a poénok egyáltalán nem viccesek, többnyire erőltetettek a dumák, a szituációs poénok pedig békák és burleszkbe illőek. Személy szerint a filmen egyszer nem nevettem, kivéve az üvöltő kecskés poénon, amely már annyira kretén volt hogy nem lehetett kibírni röhögés nélkül. Sokadjára is nagyot ütött, többségében viszont az az érzés kerülgetett, hogy Taika Waititi a forgatókönyv írása közben egy percre sem erőltette meg magát, hanem az első gagyi duma ami eszébe jutott azt egyből beleírta a történetbe. Rá alapból is jellemző az improvizáció és hajlamos a forgatás közben kitalálni a párbeszédeket, de ez ebben az esetben hatalmas hátulütője volt a filmnek. Nem ártott volna kicsit jobban megírni és nem ad-hoc jelleggel kitalálni a dolgokat. 

Amíg a cselekmény eleje zajlik és éppen vígjáték a film műfaja, addig egyszerűen rém kínos az egész és minden egyes szereplő hülyét csinál magából. Chris Hemsworth lóg ki a legkevésbé és még mindig egy jó kiállású hős akit komolyan lehet venni, Natalie Portmantől viszont ennél többet vártunk. Ő 9 év után tért vissza először a Marvel filmekhez, ami az előzetesekben gigantikusnak lett ábrázolva, viszont a filmben egy kabaré az egész. Nagyon bénák a szövegei és a megjelenése is. Komolytalan ezt látni attól a színésznőtől aki annak idején lehozott egy Fekete hattyú szintű alakítást. A végére drámaian lett lezárva a karakter íve, ami erős lett de mire addig eljutunk, az nagyon hosszú idő. 

A játékidő felénél feltűnik Russel Crowe is Zeusz szerepében, aki pedig az abszolút mélypont. Érthetetlen hogy mi van vele mostanában de ezzel a filmmel már látványosan és visszafordíthatatlanul a ripacsság mètelye féle halad. Ebben is a legszomorúbb, hogy jópofának van ábrázolva és elvárják a nézőtől, hogy nevessen de egy jobb ízlésű ember ezen garantáltan faarcot fog vágni, sőt inkább szörnyülködni. 

Christian Bale is kicsit kérdőjel, hogy miért vállalt szerepet egy ilyen filmben, viszont ő kifejezetten jól játszik. Jól néz ki a sminkje, kellően fenyegető a jelenléte és a karaktere is sokkal érdekesebb mint a többieké. 

Pár jelenet erejéig feltűnnek a galaxis őrzői, akik kapcsán kicsit csalódás, hogy ilyen keveset szerepelnek. Ha vannak Marveles karakterek, akik tényleg jól meg vannak írva akkor azok ők, így kicsit jobb lett volna ha nagyobb hangsúlyt kapnak. 

A látványvilágban természetesen nem lehet csalódni, bár egy Marvel filmnél kérdőjel hogy ez mennyire számít dicséretnek mostanában. Mivel egy ilyen kaliberű alkotás költségvetése alsó hangon 100 millió dollár, így az hogy jól kidolgozott a látvány szerintem már nem róható fel kirívó pozitívumnak. Ráadásul manapság egy CGI-al túlfűtött film abszolút elveszik a többi között, hiszen a mozi tele van hasonló látványfilmekkel, a nézők ingerküszöbe pedig már teljes mértékben hozzá van szokva ezekhez. A Szerelem és mennydörgés kapcsán egy jelenet volt egyedülálló, amikor megérkeznek az istenölő bolygójára és fekete fehérre vált a film. Itt végre nem a robbanásokon és az akción volt a hangsúly, hanem a fenyegető hangulaton, ez pedig elképesztő volt. 

Összességében nehéz lebeszélni bárkit is a Thor: Szerelem és mennydörgésről, ugyanis aki imádja a Marvel filmeket, az úgyis meg fogja nézni és nagy valószínűséggel szeretni is fogja. A szokásos színvonalát hozza a képregény filmeknek, kellően látványos és akciódús ahhoz, hogy lekösse az egyszerűbb szórakozásra vágyó nézők figyelmét, aki viszont egy mélyebb, rétegeltebb filmre vágyik az messze kerülje el. A viking istenek világát a Ragnarökhöz hasonlóan felszínesen parodizálja, gyermeteg a humora és semmit nem tesz hozzá a Marvel univerzumhoz. Thor figurájához anno sokkal jobban passzolt az első rész király drámás hangvétele, amelyben szintén volt humor is de kellő mennyiségben és jobb ízléssel adagolva. Kicsit rejtély, hogy miért készült az ő figurájához egy negyedik rész, egyedül a nézettségi és bevételi számok alapján volt értelme, ha ezt az egy szempontot nézzük. 

Értékelés: 50%