A Star Wars-t senkinek nem kell bemutatni! Ez az a filmsorozat, amely már a létezése óta olyan szinten része a pop-kultúrának, hogy nem létezik ember, aki legalábbis ne hallott volna már róla. Az ikonikus filmzenéje John Williams-nek, a korához képest forradalmi látványvilág és az elképesztően mély filozófia a filmkészítés magasiskolájává emelte az egész trilógiát, de már önmagában a fénykard hangját és Darth Vader légzését akár álmából felébresztve is képes mindenki utánozni. George Lucas 1977-ben talán gondolni se mert volna arra, hogy az akkor még csak Csillagok Háborúja címen futó filmet később rengeteg folytatás, előzményfilm és sorozat fogja követni. Ha van alkotás, amely megérdemli ezt a szintű publicitást, az vitán felül a Star Wars, ugyanis az eredeti trilógia, az talán a filmtörténelem legjobb trilógiája. Az Új Remény, A Birodalom Visszavág és A Jedi Visszatér hármasa, ha nem is a legtökéletesebb, de messze a legemlékezetesebb sci-fi filmjei valaha.
Ennyi év után már nem is lehet több újat mondani ezekről a filmekről, hiszen már mindenki megtette, de mivel számomra, ahogy sokan mások számára is, ezek a filmek képzik a gyerek koromat, így mindenféleképpen szeretném kifejteni, számomra mit is jelent a Star Wars. Ebben a kritikában első körben az Új Reményről szeretnék írni, majd később elkészítési sorrendben haladva a többi filmről is az előzmény trilógiát is beleértve, amely filmeknek a minőségéről sokat lehet vitatkozni, de véleményem szerint ezek is fontos részét képzik a mitológiának, így muszáj róluk is megemlékezni.
Az 1977-es Új Reménynek a legnagyobb érdeme, hogy egy szimpla felvezetőfilmként képes egy zseniális alkotás lenni. Az Erőről és a Jedi lovagokról itt még csak elvétve esik szó és Luke is még csak tapogatózik a Jedivé válás útján, mégis maga a Birodalom és a Lázadók közti összefeszülés, Obi-Wan Kenobi tanításai, illetve a messzi-messzi galaxis színes világa egy olyan egyveleget képez, ami beleég az ember fejébe. Emellett nem lehet nem megemlíteni, a szimpla makettek által megépített díszletet, amely még abszolút mentes volt mindenféle digitális technológiától, a végeredmény mégis hihetetlenül látványos, nem csak akkori, de mai szemmel is. A film legelején lévő jelenet, amikor a csillag romboló üldözi a lázadók százszor kisebb hajóját, egyszerűen lélegzetelállító, de a Halálcsillag, vagy az Ezeréves Sólyom epikus jelenetei is mára már a filmtörténelem részeit képzik. Összességében az űrben játszódó jelenetek nagyrészéről elmondható, hogy izzanak a feszültségtől és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy George Lucas ezt makettekkel, illetve utólagosan kiszínezett filmkockákkal volt képes elérni.
A feszültséget szerencsére az űr csaták mellett is képes tartani a film, különösen akkor amikor Luke-ék a Halál Csillagon ragadnak és bármelyik pillanatban lebukhatnak. Majd amikor menekülőre kell fogni és a szemét ledobóba kerülnek, ott egyszerűen elakad az ember lélegzete, végül ezeknek a jeleneteknek az Obi-Wan és Darth Vader lézerkard párbaja adja a tetőpontját.
A látvány mellett a Jedi lovagokról és az Erőről szőtt mitológia adja az igazi pluszt, ami végső soron halhatatlanná tette a Star Warst. Hatalmas plusz pont, hogy a cselekmény évekkel a Jedi lovagok kihalása után játszódik, így jobban sikerült ráerősíteni arra a benyomásra, mekkora legendák is lehettek ők. Obi-Wan és Darth Vader képviselik a vallásuk utolsó hírmondóit, a pozitív és a negatív pólust. Mindkettejük karaktere elképesztően erősre és mélyre van megírva és akárhányszor megjelennek, az tele van méltósággal. Alec Guinness fantasztikusan játszik, Vader hangját adó James Earl Jones pedig egyszerűen telitalálat.
Kettejük mellett szerintem Han Solo a sorozat legjobb karaktere. A három film alatt Darth Vader mellett a legnagyobb jellem fejlődést egyértelműen ő mutatja és ehhez Harrison Ford rengeteget tesz hozzá. Solo vagány, nemtörődöm, pénzhajhász figuráját teljes egészében ő rá írták, nála jobban senki nem játszhatta volna el. Az Új Remény rengeteg csúcspontjai közé tartozik a Leia hercegnővel lévő viszonya, akivel ebben a részben még ki nem állhatják egymást és ennek hangot is adnak, de valahol legbelül itt már sejthető, hogy a későbbi részekben ennél sokkal több lesz az ő kapcsolatuk.
A Jedi lovagok és a főszereplők mellett maga a messzi messzi galaxis ami egy külön elő lélegző szereplője a filmnek. Ahhoz képest, hogy itt a felvezető részben még csak két bolygón járunk, a film még így is képes egy sokszínű és emlékezetes világot felállítani, ami rengeteg párhuzamban van a miénkkel. A Birodalom egyértelműen egy náci megszálló hatalomra emlékeztet, amin belül ott vannak a politikai ellentétek, valamint a széthúzás, de a galaxis szerte gyakorolt elnyomás és fenyegetettség érezhetően befolyásolja mindenki életét. Emellett maga a Tatooine bolygó is kicsit polgár pukkasztó módon kifejezve egy közel-keleti országra emlékeztet.
Összességében egy abszolút mestermű az Új Remény. Az alapszintuáció a Halál csillag terveivel nagyon izgalmas és a lehető legjobb történetet sikerül kihozni belőle, a karakterek izgalmasak és szerethetőek, a világ építés zseniális és a látvány semmihez sem hasonlítható. Ha egy-két dolog kapcsán kéne kötekedni, az például a kicsit lassan beinduló cselekmény, a néhol idegesítő mellék karakterek (pl C-3PO folyamatosan végig nyavalyogja a filmet), illetve az utolsó jelenetben lévő kicsit giccses kitüntetés, de ezek abszolút mellékesek. Ez egy olyan film, ami 1977-ben akkorát durrantott, hogy még ma is érezzük a hatását és a készítők zseniális ihletettsége még legalább egy film erejéig kitartott, de erről majd egy legközelebbi kritikában.
Értékelés: 95%
