A Star Wars univerzum előzmény trilógiájának első darabja, a Baljós Árnyak olyan szintű gyűlöletet gerjesztett a rajongók körében, amire nagyon ritkán van példa a filmvilágban. Ezen kívül talán csak a Mátrix második és harmadik részét lehet felhozni hasonlónak, de itt határozottan egy kollektív csalódás ért mindenkit miután megnézte a filmet. Szerintem továbbra sem egy olyan rossz darab, de az eredeti filmekhez képest mindenképp egy hatalmas visszaesés. George Lucasra minden bizonnyal hatalmas nyomás nehezedett, hiszen valahogy ki kellett javítania a Baljós Árnyak hibáit, ezt pedig a Klónok Támadásában meg is kísérelte. A bemutató után sokak szerint jobban sikerült, mint az első rész, de ettől függetlenül még mindig hagyott maga után kívánni valót. Véleményem szerint Lucas valóban ügyesen orvosolta a korábbi bakijait, ami tiszteletre méltó, ugyanakkor felhalmozott újabbakat, amelyek miatt a Klónok Támadása sajnos ugyanazon a minőségi szinten mozog, mint a Baljós Árnyak.
A legnagyobb előrelépés, hogy a film története már sokkal epikusabbnak hat egy Star Wars filmhez, a gyermekded stílust pedig végre elengedték és sokkal komolyabban vehetőbb az egész film. Nincsenek túltolva a béna poénok és Jar Jar Binksből is észrevehetően visszavettek, persze Lucas volt akkora troll, hogy parlamenti képviselőként írja újra a karaktert, de ez még elmegy egy poénnak. Itt sokkal nagyobb fókuszt kap a cselekmény, azon belül is a nyomozás Admidala szenátor merénylője után, illetve Anakin és Padmé szerelme. A karaktereken nagyobb hangsúly van, sokkal több a párbeszéd, kevesebb az akció és a színes látvány, ez a megközelítés pedig mindenképp érettebb hozzáállásra vall. De hiába mindez, ugyanis van egy hatalmas probléma a Klónok Támadásával, nevezetesen, hogy egy rettenetesen unalmas film. A sztori messze nincs annyira érdekes, hogy két és fél órára lekössön és iszonyat sok lyukkal van tele.
Az egyik legkínosabb eleme a filmnek azok maguk a Jedi lovagok, akik egy rakás inkompetens öregembert testesítenek meg ebben a filmben. Egyrészt fogalmuk sem volt, hogy évek óta klón hadsereg készül a tudtuk nélkül, de miután erre rájönnek vannak olyan hülyék, hogy a saját maguknak használják fel őket. Ez azért egy fontos szempont, ugyanis a hadsereget Jango Fett fejvadászból klónozták, akit köztudottan Dooku gróf bízott meg Amidala meggyilkolásával. Ha ez a fejvadász a sötét oldal érdekében jár el, akkor a Jedik nem képesek annyit összerakni, hogy valami nem stimmel a hadsereggel (ugyebár a következő részben a 66-os parancs által a klónok megölik a Jediket)? Az a baj, hogy ez a történet szál képezi a film fő gerincét, így az egész sokszor unalomba és kínosságba fullad.
A másik óriási gond a szerelmi szál. Lucas az eredeti trilógia óta teljes mértékben elfelejtett írni, ugyanis amíg Han és Leia kapcsolata egy érzelmes és hiteles szerelmi történet volt, addig Anakin és Padmé szerelmét olyan, mintha egy Alkonyat filmhez írták volna. A párbeszédjeik rettenetesek és kínosak (pl. mindenki által ismert "nem szeretem a homokot" monológ), illetve a puszta látványon kívül nagyjából nincs semmi, amit vonzónak találhatnának egymásban. Anakin egész végig hisztizik, majd miután kiírtja az egész bucka lakó családot, Padmé valamilyen érthetetlen oknál fogva még jobban belé szeret, sőt a végén még hozzá is megy feleségül.
Ha már Anakinnál tartunk, a Baljós Árnyak után itt már elvárta volna az ember, hogy egy kicsit többet hozzanak ki belőle. Nos, ez nemhogy nem sikerül, de még rosszabbodik. Egyszerűen erről az egoista, hisztis karakterről lehetetlen elhinni, hogy egy napon Darth Vaderként fogja uralni az egész galaxist, Hayden Christensen iszonyatos alakítása pedig a hab a tortán.
Ennyi sok borzasztó történeti elem után minden adott egy rossz filmhez, de összességében szerencsére nincs minden veszve. Annak ellenére, hogy Anakin elviselhetetlen, közte és Obi-wan között jól működik a kémia. Szórakoztatóak a dialógusaik és öröm nézni, ahogy vitáznak akció közben, Obi-wan pedig egy határozottan érdekesebb karakter lett az előző rész óta. Azonosulható, bölcs és itt már el lehet róla hinni, hogy ő belőle lesz az Új Reményben feltűnő Jedi mester. Talán ő az egész előzmény trilógia legjobb karaktere.
A gonoszoknál is észlelhetően nagy a javulás, Jango Fettel az élen, aki az eredeti trilógia Boba Fett-ével ellentétben egy tökös, elszánt és karakteres szereplő. A Sithekkel kapcsolatban Dooku gróf úgy ahogy elmegy, de az Uralkodó ismét elviszi a prímet. Szemfülesebbeknek itt már egyértelmű, hogy ő Palpatine-ként irányítja a Szenátust és olyan szinten jól adja elő magát, hogy ez senkinek nem tűnik fel. Egy igazi számító gonosztevő, akit csak utálni lehet, de ami a legfontosabb, érdekessé teszi az őt körülvevő misztikum, amely a Jedi Visszatérben is jellemző volt rá.
Az akciójelenetek lettek még sokkal epikusabbak a Baljós Árnyakhoz képest, elég csak a film eleji Coruscant-i üldözésre, vagy az aszteroida mezőben játszódó jelenetre gondolni, de az arénában lévő kivégzés sem utolsó. John Williams továbbra is kitett magáért, illetve a hanghatások és a színvilág is aprólékosabban ki lett dolgozva. Nagy kár, hogy nem írtak olyan sok akciót a filmhez, határozottan feldobta volna az összképet.
Összességében a Klónok Támadása sem egy borzasztó film. Akárcsak a Baljós Árnyak, ez is egy hangulatos, látványos és nyomokban izgalmas Sci-fi, amely sokkal jobb is lehetett volna. Sajnos túlburjánzik benne a rengeteg nyálas és rosszul megírt romantikus jelenet, a cselekmény sokszor unalomba fullad és tele van lyukkal, és sok fontosnak számító karakter van hanyagul megírva. Abszolút nem lehet hibáztatni azokat a nézőket, akik utálják, de ha figyelembe vesszük, hogy mostanában mit művelt a Disney a Star Wars-al, akkor nem csak ez a film, de az előzmény trilógia összes része határozottan felértékelődik.
Értékelés: 50%
