A Star Wars univerzum előzmény trilógiájának első darabja, a Baljós Árnyak olyan szintű gyűlöletet gerjesztett a rajongók körében, amire nagyon ritkán van példa a filmvilágban. Ezen kívül talán csak a Mátrix második és harmadik részét lehet felhozni hasonlónak, de itt határozottan egy kollektív csalódás ért mindenkit miután megnézte a filmet. Szerintem továbbra sem egy olyan rossz darab, de az eredeti filmekhez képest mindenképp egy hatalmas visszaesés. George Lucasra minden bizonnyal hatalmas nyomás nehezedett, hiszen valahogy ki kellett javítania a Baljós Árnyak hibáit, ezt pedig a Klónok Támadásában meg is kísérelte. A bemutató után sokak szerint jobban sikerült, mint az első rész, de ettől függetlenül még mindig hagyott maga után kívánni valót. Véleményem szerint Lucas valóban ügyesen orvosolta a korábbi bakijait, ami tiszteletre méltó, ugyanakkor felhalmozott újabbakat, amelyek miatt a Klónok Támadása sajnos ugyanazon a minőségi szinten mozog, mint a Baljós Árnyak. 

A legnagyobb előrelépés, hogy a film története már sokkal epikusabbnak hat egy Star Wars filmhez, a gyermekded stílust pedig végre elengedték és sokkal komolyabban vehetőbb az egész film. Nincsenek túltolva a béna poénok és Jar Jar Binksből is észrevehetően visszavettek, persze Lucas volt akkora troll, hogy parlamenti képviselőként írja újra a karaktert, de ez még elmegy egy poénnak. Itt sokkal nagyobb fókuszt kap a cselekmény, azon belül is a nyomozás Admidala szenátor merénylője után, illetve Anakin és Padmé szerelme. A karaktereken nagyobb hangsúly van, sokkal több a párbeszéd, kevesebb az akció és a színes látvány, ez a megközelítés pedig mindenképp érettebb hozzáállásra vall. De hiába mindez, ugyanis van egy hatalmas probléma a Klónok Támadásával, nevezetesen, hogy egy rettenetesen unalmas film. A sztori messze nincs annyira érdekes, hogy két és fél órára lekössön és iszonyat sok lyukkal van tele.

Az egyik legkínosabb eleme a filmnek azok maguk a Jedi lovagok, akik egy rakás inkompetens öregembert testesítenek meg ebben a filmben. Egyrészt fogalmuk sem volt, hogy évek óta klón hadsereg készül a tudtuk nélkül, de miután erre rájönnek vannak olyan hülyék, hogy a saját maguknak használják fel őket. Ez azért egy fontos szempont, ugyanis a hadsereget Jango Fett fejvadászból klónozták, akit köztudottan Dooku gróf bízott meg Amidala meggyilkolásával. Ha ez a fejvadász a sötét oldal érdekében jár el, akkor a Jedik nem képesek annyit összerakni, hogy valami nem stimmel a hadsereggel (ugyebár a következő részben a 66-os parancs által a klónok megölik a Jediket)? Az a baj, hogy ez a történet szál képezi a film fő gerincét, így az egész sokszor unalomba és kínosságba fullad. 

A másik óriási gond a szerelmi szál. Lucas az eredeti trilógia óta teljes mértékben elfelejtett írni, ugyanis amíg Han és Leia kapcsolata egy érzelmes és hiteles szerelmi történet volt, addig Anakin és Padmé szerelmét olyan, mintha egy Alkonyat filmhez írták volna. A párbeszédjeik rettenetesek és kínosak (pl. mindenki által ismert "nem szeretem a homokot" monológ), illetve a puszta látványon kívül nagyjából nincs semmi, amit vonzónak találhatnának egymásban. Anakin egész végig hisztizik, majd miután kiírtja az egész bucka lakó családot, Padmé valamilyen érthetetlen oknál fogva még jobban belé szeret, sőt a végén még hozzá is megy feleségül. 

Ha már Anakinnál tartunk, a Baljós Árnyak után itt már elvárta volna az ember, hogy egy kicsit többet hozzanak ki belőle. Nos, ez nemhogy nem sikerül, de még rosszabbodik. Egyszerűen erről az egoista, hisztis karakterről lehetetlen elhinni, hogy egy napon Darth Vaderként fogja uralni az egész galaxist, Hayden Christensen iszonyatos alakítása pedig a hab a tortán. 

Ennyi sok borzasztó történeti elem után minden adott egy rossz filmhez, de összességében szerencsére nincs minden veszve. Annak ellenére, hogy Anakin elviselhetetlen, közte és Obi-wan között jól működik a kémia. Szórakoztatóak a dialógusaik és öröm nézni, ahogy vitáznak akció közben, Obi-wan pedig egy határozottan érdekesebb karakter lett az előző rész óta. Azonosulható, bölcs és itt már el lehet róla hinni, hogy ő belőle lesz az Új Reményben feltűnő Jedi mester. Talán ő az egész előzmény trilógia legjobb karaktere.

A gonoszoknál is észlelhetően nagy a javulás, Jango Fettel az élen, aki az eredeti trilógia Boba Fett-ével ellentétben egy tökös, elszánt és karakteres szereplő. A Sithekkel kapcsolatban Dooku gróf úgy ahogy elmegy, de az Uralkodó ismét elviszi a prímet. Szemfülesebbeknek itt már egyértelmű, hogy ő Palpatine-ként irányítja a Szenátust és olyan szinten jól adja elő magát, hogy ez senkinek nem tűnik fel. Egy igazi számító gonosztevő, akit csak utálni lehet, de ami a legfontosabb, érdekessé teszi az őt körülvevő misztikum, amely a Jedi Visszatérben is jellemző volt rá.

Az akciójelenetek lettek még sokkal epikusabbak a Baljós Árnyakhoz képest, elég csak a film eleji Coruscant-i üldözésre, vagy az aszteroida mezőben játszódó jelenetre gondolni, de az arénában lévő kivégzés sem utolsó. John Williams továbbra is kitett magáért, illetve a hanghatások és a színvilág is aprólékosabban ki lett dolgozva. Nagy kár, hogy nem írtak olyan sok akciót a filmhez, határozottan feldobta volna az összképet. 

Összességében a Klónok Támadása sem egy borzasztó film. Akárcsak a Baljós Árnyak, ez is egy hangulatos, látványos és nyomokban izgalmas Sci-fi, amely sokkal jobb is lehetett volna. Sajnos túlburjánzik benne a rengeteg nyálas és rosszul megírt romantikus jelenet, a cselekmény sokszor unalomba fullad és tele van lyukkal, és sok fontosnak számító karakter van hanyagul megírva. Abszolút nem lehet hibáztatni azokat a nézőket, akik utálják, de ha figyelembe vesszük, hogy mostanában mit művelt a Disney a Star Wars-al, akkor nem csak ez a film, de az előzmény trilógia összes része határozottan felértékelődik. 

Értékelés: 50%

Bizonyára rengeteg filmnézőnek szúrja már a szemét, hogy Hollywoodban a mai napra mekkora trenddé vált újra feldolgozni régebbi klasszikusokat. Valamilyen nagyon furcsa indíttatásból mostanában a Disney adja ki a klasszikus rajzfilmjeinek az élőszereplős remakejeit, amelyek semmit nem tesznek hozzá az eredetihez, csupán szolgalelkűen lemásolják. Emellett a rettentően kínos folytatás áradatból sincs hiány, gondolok a Jurassic World sorozatra, az új Terminátor filmekre, vagy a Mátrix negyedik részére, amelyektől rengeteget vártunk, de nem kaptunk semmi mást, csak a régebbi kedvenceink meggyalázását. 

Ez a trend sajnos nem csak manapság jellemző, valójában a 2000-es évek előtt is bőven jelen volt, nem hatalmas mértékben, de jelen volt. Ha a 90-es években volt filmsoroztat, amitől a rajongók a rengeteget vártak, az vitán felül a Star Wars előzmény trilógiája. Az eredeti trilógia óriási sikere után George Lucas nem állhatta meg, muszáj volt bővítenie a Star Wars univerzumot, ráadásul a sok év elteltével a filmes technológia rengeteget fejlődött, így az újabb forradalmi látványvilághoz is meg voltak már a megfelelő eszközök. 1999-ben, amikor a Baljós Árnyak megjelent, valószínűleg minden rajongó remegve ült be a moziba, hogy láthassa a legenda legelső darabját. Nos, mára már nem újdonság, hogy a film a mozi történelem talán legnagyobb csalódása. A mai napig a Star Wars rajongók kollektív célpontjaként funkciónál, ha fröcsögni kell, ami nem meglepő, hiszen az alapműhöz képest olyan mértékű minőségi visszaesést produkált és annyi hibát halmozott fel, amelyre ritkán van példa. Olyan, mintha Lucas szándékosan akarta volna elrontani a legnagyobb mesterművét, de lássuk miért. 

Ennyi idő távlatában már egyáltalán nem divat fikázni a filmet, hiszen már mindenki megtette, azt viszont előre leszögezném, hogy szerintem egyáltalán nem olyan rossz film, ahogy azt sokan állítják. Ami többé-kevésbé elviszi a hátán az egészet, az a folyamatosan pörgő cselekmény és a még mindig meglévő fantasztikus hangulata a Star Wars univerzumnak. A messzi messzi galaxist Lucas nem szégyellte tovább bővíteni és új távlatokba helyezni és például a politika sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, mint az eredeti trilógiában. Egyáltalán nem sikerült olyan sok mindent kihozni belőle, mint amennyi lehetett volna, sokszor meglehetősen fura irányt vett és a történet alapjául szolgáló konfliktus sehogy nem lett lezárva, de ez határozottan egy érdekes irány volt. Abszolút elismerésre méltó, hogy mertek új dolgokat kipróbálni és nem ragadtak meg a régi sztori elemeknél. Persze ott vannak a midikloriánok, ami inkább meggyalázása az Erő mitológiájának, de legalább ezzel is próbálkoztak.

A látvány továbbra is nagyon kreatív, de összességében az animációt iszonyatosan túltolták, Lucas képzelőereje pedig teljes mértékben elszállt. Túl sok a felesleges CGI jelenet, némelyik karakter pedig iszonyat röhejesen néz ki, gondolok itt Amidala királynőre és a ruha förtelmeire, valamint Vato-ra, aki a hatalmas orrával és a pénzéhességével egyértelműen egy viccesnek szánt karikatúrája a zsidóknak. Sokszor nem a szív és lélek érződik a látványon, hanem a megalománia és a pénz, valamint Lucas fantasztikus hülyeségei. Talán egyetlen jelenet van, ami izgalomban és látványban is el lett találva, az pedig a fogat verseny. Ezt a jelenetet tényleg öröm nézni, ugyanakkor valahol szomorú is, hogy a két órás film alatt ez az egyetlen jelenet, amibe nem lehet belekötni.

Az előbb említettek ellenére messze nem a látványon csúszott itt félre a legtöbb dolog, hanem három másik dolgon, ezek pedig Jar Jar Binks, a kicsi Anakin Skywalker, valamint az iszonyatosan gyerekes hangvétel. A Jedi Visszatér is már sokszor tobzódott a gyerekes jelenetekben, különösen, amikor megjelentek az Ewok macik, de többé-kevésbé tudták hol a határ és nem lettek nagyon túltolva, a Baljós Árnyak viszont messze túlmegy minden határon. Rengeteg a béna mellék karakter és érezhetően nagy figyelmet vonnak el a főszereplőktől, akik döbbenetes, hogy mennyire nincsenek megírva. Az eredeti trilógiában is ott volt Chewbacca, C-3PO és R2-D2 akik a humort szolgáltatták, de nem vették el a figyelmet a főszereplők elől, ezzel ellenben a Baljós Árnyak sikeresen elérte azt, hogy Qui Gon Jinn, Obi Wan Kenobi és Amidala egy emlékezetes jellemvonást ne hordozzon. Amidala állítólag egy kompetens uralkodó annak ellenére, hogy 16 éves, Obi Wan állítólag egy bölcs Jedi mester lesz az Új Reményre, Qui Gon-ról viszont végképp semmit nem lehet elmondani azon kívül, hogy Liam Neesont talán soha nem láttuk ennyire rosszul játszani. Rettenetesen ciki és botrányos, amit ebben a filmben a karakterekkel csináltak, de itt koránt sincs vége.

Jar Jar Binks az a név, aki a legnagyobb koporsó szöge a Baljós Árnyaknak. Ennyire idegesítő, irritáló karakter kevés van a mozi történetben, viszont a legbántóbb az egészben, hogy ő a történet szempontjából egy fontos karakternek lett szánva, ezért belerakták minden egyes jelenetbe. Egy-egy szegmensben, amikor a film egy kicsit kezd komolyan vehető lenni, Jar Jar az egészet elrontja valamilyen hülye beszólással, vagy egy burleszkszerű bénázással. Képtelenség felfogni, mi járhatott Lucas fejében, miközben megalkotta ezt a karaktert, de tény, hogy ha nem került volna bele a filmbe, máris sokkal jobb lett volna a végeredmény.

Anakin Skywalker a másik szereplő, aki rengeteget ront az összképen. Nem feltétlenül a karakterével van a baj, hanem Jake Lloyddal, aki rettenetesen játszik. Lucas egyik szakmai gyengéje állítólag az, hogy képtelen rendesen instruálni a színészeit, ami ebben a filmben Liam Neesonnál is meglátszik, de Jakenél különösképpen. Nagyon kínos, amikor jelen van és fura belegondolni, hogy ezt a karaktert láthatjuk később Darth Vaderként újjászületni. Jake Lloydot összességében csak sajnálni lehet e szempontból, ugyanis Anakin megformálása után minden gyűlölködő Star Wars rajongó célpontjává vált, ami a filmes karrierjébe és a mentális egészségébe került. 

A mindenki által gyűlölt karakterek és sztori elemek ellenére nem egy nézhetetlen film a Baljós Árnyak. Nem unalmas, néha kifejezetten izgalmas is tud lenni, a Jedik és a politikai történet szál viszonylag érdekes szegmensei a történetnek és az Uralkodó karaktere továbbra is nagyon fenyegetőnek hat. Meg hát itt van a tanítványa Darth Maul is, aki annak ellenére válik egy emlékezetes karakterré, hogy nincsenek szövegei, motivációi és mélysége. Mindezek ellenére ez a film természetesen a nyomába sem ér az eredeti trilógia bármelyik darabjának. Javarészt gyerekes, üres és kínos, egy nagy pénzmosoda az egész film és csak a nagy bevétel miatt készült el és Lucas ezt pontosan tudta, hogy a Star Wars önmagában van akkora név, hogy becsalogassa az embereket a moziba. 

Értékelés: 50%

Az első két film óriási sikere után 1983-ban megérkezett a Star Wars eredeti trilógiájának a befejező része, A Jedi Visszatér. A Birodalom Visszavág rengeteg elvarratlan szállal ért véget nagyon sötét hangulatban, így akkoriban minden bizonnyal óriási érdeklődés és elvárás övezhette a legendás filmsorozat utolsó részét. Luke vajon sikeresen beteljesíti-e a végzetét a Jedi lovaggá válás útján, illetve sikerül-e élve megmentenie Han Solot Jabbától? Vajon a közte és Darth Vader közötti apa-fia viszony milyen új fordulatokat tartogat? A Vader általa vezetett Birodalom ezúttal milyen eszközökkel próbálja véglegesen uralma alá vonni a galaxist? Ki lehet az a titokzatos figura, akire Yoda a másik reményként utalt? Kicsoda valójában az Uralkodó?

A rengeteg kérdés által még sokkal több lehetőség tárult a készítők elé, hogy méltó módon zárják le a trilógiát, Lucasék pedig addig kétszer is bizonyítottak a remek történetírás és a feszültség keltés terén, így ezt a filmet gyakorlatilag lehetetlenség lett volna elrontani. A mai napra már valószínűleg mindenki egyöntetűen mondhatja, hogy a Jedi Visszatér is egy fantasztikus film lett, de egyértelműen a leggyengébb darabja a három filmnek. A gyenge jelző itt ettől függetlenül semmit nem jelent, hiszen a Birodalom Visszavágnál rosszabb filmet készíteni még mindig egy hatalmas teljesítmény lehet. Szerintem is egy abszolút egy izgalmas és látványos film, de sok aspektusában másabb hangulatú, mint az előző két rész. Sokkal gyermetegebbre és humorosabbra vették a hangsúlyt, ami néhol a történet mélységének kárára ment, ennek ellenére lezárásként példaértékű. Nem hagy maga után kérdéseket és minden szálat tökéletesen varrnak el.

A legerősebb, egyúttal legfélelmetesebb és hátborzongatóbb pontja a filmnek, ami rengeteget hozzáad a Star Wars misztikumához az maga az Uralkodó karaktere. A legmegdöbbentőbb, hogy Darth Vader már önmagában egy nagyon démoni figura volt, akitől az egész galaxis rettegett, ehhez képest Lucasék képesek voltak egy még nála is gonoszabb figurával előrukkolni. Ő az aki, olyan mértékben uralja az Erőt, amilyen mértékben senki nem uralta sohasem. Mindenkire eszközként tekint és mindenkit manipulál, még magát Vadert is, de a Lázadók és a Birodalom közti harc kapcsán is kiderül, hogy ő a legnagyobb sakkjátékos. Luke-al kapcsolatban is viszonylag egyszerű a terve, vagy átáll hozzájuk, vagy meghal, alternatíva nincs. A végkifejletben pedig iszonyatosan nyomasztó jelenet, amikor szórja a villámokat és kínozza Luke-ot. A valaha filmvászont látott gonoszok közül az ő figurája mindenképp az egyik leghatásosabb.

Darth Vader is látszólag még mindig ereje teljében van, de itt már egyértelműen vívódik önmagával és végül az apai érzések hatalmasodnak el fölötte, amit az Uralkodó eleinte teljes mértékben lebecsül. Luke az, aki végsősoron ezt érezteti Vaderrel, ebből is látszódik, hogy az előző két rész után ő már egy sokkal karizmatikusabb szereplő lett, aki abszolút méltó a Jedivé válásra. A film elején amikor megmenti Han Solot és elbánik Jabbával egyértelművé válik, hogy ennek a trilógiának ő az abszlút hőse, de a film során is ahogy az Erőt használja, hogy megmentse magukat az Ewok maciktól szintén rengeteg méltóságot ad a karakterhez.

És itt értünk el az Ewok macikhoz, akik a Jedi Visszatér gyermekded oldalát képviselik. Alapvetően viccesek és van funkciójuk a történet szempontjából, de túl sokat szerepelnek és a vége fele már kicsit ciki őket nézni, gondolok itt arra a jelenetsorra, amikor parittyákkal és dárdákkal képesek legyőzni az egész galaxist leigázó Birodalom katonáit. Ez inkább rajzfilmbe illő és egyáltalán nem lehet komolyan venni, de a film elején lévő Jabba palotájában játszódó rész sem volt sajnos különb. Összességében ezen húzások miatt a Birodalom Visszavághoz képest messze alul marad a Jedi Visszatér.

Gyengébb minőség és másabb hangulat ide, vagy oda, a Star Wars érzés itt is ki van maxolva. A látvány szemet gyönyörködtető, John Williams ismét bebizonyítja, hogy ő a legjobb filmes zeneszerző a világon és rengeteg izgalmas jelenetet kapunk. A végjáték elképesztően adrenalin dús, ahol párhuzamosan zajlik Luke és Darth Vader párbaja, az erdőben lévő csata, illetve az űrbéli ütközet, de a korábban lévő hajsza az erdőben Leiával és Lukkal talán a legjobb üldözéses jelenet az egész filmsorozatban.

Méltó lezárás a Jedi Visszatér, amely szép ívet adott az összes karaktere történetének. Darth Vader vívódásának a végkifejlete és a végső búcsúja Luke-tól megindító, Yoda eggyé válása az Erővel epikus, Luke pedig méltó módon viszi tovább a Jedi lovagok hagyományát. Minden szál el lett varrva és mindenki sokáig azt hitte, hogy ezzel vége a Star Wars-nak, egészen 1999-ig...

Értékelés: 80%

Vannak azok az akciófilmek, amelyekben a főhős a saját céljai érdekében egy egyszemélyes hadseregként nyomul előre, miközben emberek százait írtja ki, ő pedig szinte alig sérül, hiszen egy magasan képzett bérgyilkosról, vagy egy szuperkatonáról van szó. A 80-as és 90-es években Steven Seagal, Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone és a hasonló színészek által hatalmas mennyiségben özönlőttek ezek a filmek a mozikba és a mai napig hatalmas kultusz övezi őket, noha ez véletlenül sem azért van, mert akkora mesterművekről lenne szó. Ha egy ilyen akciófilmben a főhős motivációja, jelleme és egy sorosai kellőképpen el vannak találva, az önmagában garantált a szórakozáshoz és ennél többet nem is kell elvárni. Nem kell a komolyság, a mélység és a mondanivaló, hiszen ez egyedül képes elvinni a hátán az egész filmet.

Stallone és társai ugyan már rég kiöregedtek, de szerencsére Hollywood nélkülük is tudott mit kezdeni a műfajjal, ez által kaphattunk olyan remekműveket, mint az Elrabolva, John Wick, Tyler Rake és a Senki, de még az Atomszőkét is meg lehetne említeni, ahol női főszereplőt kaptunk. Ezekben a filmekben ami egy elengedhetetlen tényező volt sikerhez a főszereplőn kívül, az a profin megkoreografált akció, amit minél kevesebb CGI-al, lehetőleg kaszkadőrök által valósítottak meg. A John Wicken például nagyon látszódik, mennyi energiát fektettek a verekedésekbe, mindezt úgy, hogy Keanu Reeves nem használt dublőrt.

A Netflixen nem olyan régen megjelent The Mother című Jennifer Lopez film is egy hasonló filmet sejtetett, mint az elődei, nevezetesen van egy női szuperügynök, aki fel akar számolni egy fegyvercsempész hálózatot, eközben pedig a lányát is meg kell védenie, mindezt pedig rengeteg bunyó és lövöldözés által éri el. Nos a felszínen A Mother pontosan egy ilyen film is lett, van benne akció és egy karakteresnek szánt főszereplő, viszont sajnálatos módon az egész mégis egy félresikerült próbálkozás lett, amire pár hét múlva alig fogunk emlékezni, ennek pedig rengeteg oka van.

Kezdjük azzal, hogy műfajilag ez inkább egy thriller, mintsem akciófilm, ugyanis a film nézése során érezhető, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a sötét, borongós hangulatra. Sőt ebben a filmben nagy általánosságban alig van emlékezetes akció, kivételt képez az elején lévő motoros üldözés, ami valóban izgalmas és látványos lett, ez után viszont teljesen kifullad a Mother. A készítők egyértelműen nem tudták eldönteni, milyen filmet akarnak készíteni. Thrillernek nem elég komplex, drámának túl kidolgozatlan, akciófilmnek pedig túl unalmas, ami viszont a legnagyobb baj, hogy a főszereplőnek nincs semmilyen emlékezetes vonása. Egyértelműen egy anyatigris szerű karaktert akartak kihozni belőle, ahogy azt a cím is sejteti, majd a film második felében egy mélyebb kapcsolatot felépíteni közte és a lánya közt, de ez összességében ez nagyon felszínesre sikerült. Amikor a kettejük jeleneteit nézzük az sokszor kínos és időhúzásnak érződik. 

Jennifer Lopez első hallásra egy érdekes választásnak tűnt, mint harcos amazon, hiszen 53 évesen is vitathatatlanul jó formában van, így simán összehozhattak volna pár ütős akció jelenetet vele, ez azonban nem történik meg. Túl sok a drámázás és a felesleges dialógusok, Lopez pedig a játékidő nagy részében révetegen néz maga elé. Nyilván az ő színészi teljesítményétől az ember nem is vár többet, de ha a már a karaktereken van a nagyobb hangsúly, nem ártott volna más valakit castingolni. 

Ami egy másik szörnyű pontja a filmnek, az a főgonosz. Már önmagában érdekes, hogy a film elején a tőle egy méterre lévő robbanást képes túlélni, majd ezt a lehető legminimálisabb égési sérülésekkel megúszni, de fogadjuk el. Láttunk már sokkal hihetetlenebb dolgokat hasonló filmekben, de olyan szinten rajzfilmes és mesterkélt a megjelenése, hogy az még egy gyengébb Marvel filmben is ciki lenne.

Nagyon nem is lehet több aspektusát elemezni a Mother-nek. A történet felszínes és tele van lyukakkal, a karakterek nem érdekesek, az anya és a lánya közti drámát képtelenség átérezni, összességében egy kapufa az egész film. Korántsem nézhetetlen, a hangulatból ugyanis érződik, hogy a készítők ezt igenis meg akarták, hogy jelenjen,  a minőségi akció-thrillereket viszont csak alulról kapargatja, ami nagy kár, hiszen simán ki lehetett volna hozni belőle egy Atomszőke színvonalú filmet is.

Értékelés: 40%

Seth Rogen és James Franco agyament, füvezős altesti humora rengeteg vígjátékban jelent már meg és szórakoztatott el minket, többek közt a Rossz szomszédságban, a Superbad-ben és az Ananász Expresszben. Ezek a filmek rendszerint sosem akartak semmi komoly mondanivalót előadni, csupán szórakoztatni általában a legprimitívebb eszközökkel, ugyanakkor ezt valahol mégis önironikusan és intelligensen tették mindig is. A filmvilág kliséire és kultúrájára például remekül reflektálnak, valamint a lusta, füvezős számítógépes játék fanatikusoknak a generációja szerethetően és viccesen van bennük megjelenítve. Az ezekben a filmekben játszó színészek, Seth Rogen, James Franco vagy Jonah Hill is ebbe a generációba tartoznak, így a tirpák-füves kocka humort nem kérdés, ők maxolták ki az egyik legjobban. Rogen-ék a filmjei közül szerintem vitán felül az Itt a vége a legkiválóbb, ugyanis amellett, hogy egy egyszerű vígjáték, egy remek képet fest a jelenkori komikus színészek generációjáról, ezt pedig a lehető legönazonosabban teszi, ugyanis ebben a filmben minden színész saját magát játssza.

A történet kezdetén Jay Baruchel Los Angelesbe utazik régi barátjához, Seth Rogenhez, hogy együtt töltsék a hétvégét. Eleinte csak ketten terveznek bulizni, később azonban átugranak James Franco házavató bulijára, ahol rajtuk kívül még jelen van az összes Hollywoodi vígjáték színész. Jaynek nem igazán jön be a társaság, emiatt legszívesebben menne is haza, azonban hirtelen beüt a világvége, lángokban áll minden, sorozatosan halnak meg az emberek, néhányakat viszont kék fénysugarak szippantanak fel az égbe. A nagy káosz közepette, csak néhányan maradnak életben a buliból, nevezetesen James Franco, Seth Rogen, Jay Baruchel, Jonah Hill, Craig Robinson és Danny McBride, akik együtt ragadnak bent Franco házában. Kezdetben várják a felmentő sereget, azonban napról napra egyre inkább egymás agyára mennek, és egyre jobban széthúznak, valamint az élelem is elkezd fogyni, így a túlélésre is egyre kevesebb esély van.

Az Itt a vége egy nagyon primitív film. A humora trágár és közönséges, a története rettenetesen egyszerű és nem komolyan vehető, valamint semmi tanulságot, vagy mélységet nem tartalmaz, ennek ellenére mégis annyira szórakoztató és annyit lehet rajta nevetni, hogy ezek az alapvető hibák teljes mértékben megbocsájthatóak. Azzal a megoldással, hogy az összes színész saját magát játssza és figurázza ki, ez a film többé képes válni, mint egy átlagos Seth Rogen film. Azoknak a színvonalát hozza, ugyanakkor világ vége érzéssel hozzáad egy remek hangulatot, a Hollywoodi színészeknek az életfelfogásából és a saját magukhoz való hozzáállásából pedig nagyon jó poénokat hoz ki. A film elején James Franco buli jelenete alatt az összes főszereplő színész önelégült és buli mániás kreténnek van beállítva Jay Baruchelen kívül, majd miután hatan bent rekednek a házban a világ vége miatt, ugyanolyan gyerekesek maradnak, mint voltak és képesek összeveszni akár egy Milky Wayen is. Jay Baruchel így lényegében a nézőt testesíti meg, hiszen ő a legracionálisabb, miközben a többi színész jelenetről jelenetre egyre hülyébben viselkedik. Azok a részek, ahol a színészek veszekednek egymással legtöbbször könnyfakasztóan viccesek, a dialógusok nagyon primitívek, de annyira túltolják, és annyi mindent hozzátesz a gyerekességükhöz, hogy öröm őket hallgatni. Például az egyik jelenetben Franco és McBride azon veszekszik, hogy McBride miért maszturbált rá Franco pornó újságjára, ami percekig eltart és csak egymás gyerekes oltogatásáról szól. Ez elsőre nem tűnik a legjobb humornak a világon, sőt ez inkább a legrosszabb fajta, de a nézése közben mégis rengeteget lehet rajta röhögni.

A szereplők mind remekül teljesítenek, ami alapvetően nem akkora teljesítmény, hiszen mindenki saját magát játssza, de mindenki bele tudott vinni egy fajta jellembeli sajátosságot, amiből még több humort ki tudtak hozni. James Franco és Danny McBride a két legnagyobb tuskó a filmben, Seth Rogen a központi figura, akivel mindenki jóban van, Jonah Hill pedig egy passzív agresszív karakter, aki a legnézhetőbb filmjét, a Pénzcsinálót hozza fel, ha kell mondania magáról egy referenciát. Összességében pedig minden karakterre nagyon jellemző az önteltség, hogy csak mert agybeteg vígjátékokat gyártanak, ezért ők a legnagyobb királyok egész Hollywoodban és valószínűleg őket mentik majd meg legelőször. A főszereplők mellett, Michael Cera, Emma Watson és Rihanna, akik még a pozitív aspektusai a filmnek, mert nagyon vicces cameo-t kaptak mindhárman.

A remek szereplők és a poénok mellett van egy vallási vonulata is a filmnek, ami kicsit lehetett volna kidolgozottabb.

SPOILER!

Hamar kiderül, hogy az apokalipszis mögött a sátán áll, aki el akarja pusztítani a világot, a film elején pedig a kék fénysugarak a kiváltságos embereket szippantják fel a mennyországba, akik semmilyen vétséget nem követtek el a Földön. Természetesen Franco bulijából senki sem kerül fel a mennyországba, hanem a Földön marad, később Jayék viszont rájönnek, hogy ha ők is kiváltságot akarnak, akkor valami jót kell tenniük. Ez Robinsonnal, Rogennel és Baruchellel meg is történik és a végén felkerülnek ezt azonban elég könnyen érik el, ezek alapján pedig elég banális a film tanulsága, már ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni. Lényegében bármilyen bűnt is követsz el azt bármilyen jó tettel feloldhatod, Craig Robinson például azért bűnös, mert kinyomta egy ember szemeit, viszont egyből jóváteszi azzal, hogy megmenti Franco, Rogen és Baruchel életét, akik szintén rossz emberek. Ez a fajta megoldás valahogy túl egyszerű, de végsősoron ez nem egy orbitális hiba, mert ezt a filmet nem lehet és nem is kell komolyan venni.

SPOILER VÉGE!

Összességében az Itt a Végét egy bűnös élvezetnek lehet a leginkább elkönyvelni, hiszen egy nagyon ordenáré filmet nézünk, amin könnyesre röhögjük magunkat. Aki a komplexebb és intellektuálisabb humorhoz szokott annak nagyon nem ajánlott, hogy megnézze, viszont mindenki más valószínűleg el lesz rajta. Filmrajongóknak kötelező, mert rengeteg benne a pop kulturális utalás, valamint aki kedveli Seth Rogenéket az biztos nem fog benne csalódni, mert szerintem ez a legjobb filmjük.

Értékelés: 75%